gebasz

Ígértem egy rövid leírást a történésekkel kapcsolatban, hát tessék. Okulásul szolgáljon mindenkinek.
Van egy Bt-m, ami az elmúlt 8-9 évben semmilyen tevékenységet nem végzett, bevétele nincs. A kezdetektől ugyanaz a pesti könyvelő végzi a céges ügyeket, évi egyszeri, 30 ezres díjért adja be a nullás adóbevallást, illetve intézi az éppen felmerülő ügyeket. Eddig (múlt nyárig) nem is volt semmi különösebb probléma. Tavaly év végén pl. ő ment el személyesen Sz.fehérvárra a nyugdíjigazgatóságra egy célellenőrzést lefolytatni. Ott is mindent rendben találtak. Sőt, a bíróságtól kérte, hogy eljárhasson a cég adóügyiben elektronikus úton és telefonon, amiről engem a bíróság értesített is. Szóval nem volt semmi gond, mígnem 2010. augusztusban a bíróságtól kaptam egy felszólítást, hogy a cég nem tett eleget a kötelezően előírt elektronikus beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, amit adott határidőn belül még pótolhatok, mindenféle következmény nélkül.
Ezt persze (mint minden papírt) elfaxoltam a könyvelőnek, és telefonon is felhívtam. Ő megnyugtatott, hogy meg fogja csinálni, csak egy kicsit sok a dolga (jól menő, ezer éves iroda). Én persze az elmúlt sok év kapcsolatára hagyatkozva ezt el is hittem és annyiban maradt a dolog.
Már el is felejtettem az egészet, mígnem decemberben kaptam egy végzést a cégbíróságtól (mely idén jan.14.-én jogerőre emelkedett), hogy a társaság nem tett eleget a felszólítás ellenére sem a fenti kötelezettségének, így a céget megszűntnek nyilvánítja és elrendeli a társaság kényszer-végelszámolását. FASZA...
Kijelőltek egy pesti céget, ami az egész ügyet le foja folytatni. (Természetesen ezt a papírt is elfaxoltam és megbeszéltük telefonon, hogy intézi az ügyet.)
Jött is a levél a végelszámoló cégtől február végén, melyben részletesen taglalták, a betartandó határidőkkel együtt, hogy milyen okiratokat, dokumentumokat kell nekik átadni. Ez a levél is ment faxon és ismételten beszéltem a könyvelővel, hogy intéz mindent, nyugodjak meg. Én kis naív ennek is bedőltem...
Úgyanis egy hete újabb levél érkezett a bíróságtól, melyben 50 ezer forintra megbírságoltak, mivel nem tettem eleget a végelszámoló által kért adatszolgáltatásnak, így nem indult el a folyamat. (Utánanéztem, 50-500 Ft-ig terjedhet a bírság, így elsőre a legkisebbet rótták ki, viszont többször kiszabható.)
Elkezdtem hívogatni a könyvelőt telefonon, de nem vette fel, így SMS-t küldtem, amire másnap reagált mondván, hogy most külföldön tartózkodik, csak jövő hét végén jön haza. De ha nagy a baj, akkor felhívja a felszámolót. Itt sántít megint valami. Ugyanis beszéltem telefonon a végelszámolóval is. Azt mondta, hogy a mai napig semmilyen papír nem érkezett hozzá, ezért kellett hivatalból a bírósághoz fordulnia, de innentől már nem végelszámolás lesz a céggel szemben, hanem felszámolás, ami már másik jogi kategória. Valszeg, hogy látta a könyvelő, hogy hívogatom és SMS-t küldtem, felhívhatta a végelszámolót, aki őt is tájékoztatta a fejleményekről, így írhatta ő is a a felszámolást (és nem végelszámolást).
A bibi csak annyi, hogy míg a végelszámolás díja 100 ezer+ÁFA, addig a felszámolásé már 300ezer+ÁFA!
Úgyhogy az ügy éppen a cégbíróságon van és azt várom, mikor jön a hivatalos papír a felszámolásról. Így most vagy 425ezerben van a dolog és ki tudja, hol lesz még a vége...

Pedig egész jól indult a nyár. Voltunk 5 napot Balatonfüreden a Hotel Marinában, all incl. ellátással, ami itthoni viszonylatban tényleg fullos. Gyakorlatilag 2-szer 1 óra van reggeltől estig, amikor az ember nem jut kajához, egyébként egész nap ehetsz-ihatsz. Az idő is szuper volt (egy napot leszámítva), így jókat fürödtünk Ádival a balcsiban.
Csütörtökön hazaérve aztán este indult a póker parti, amit igen szép eredménnyel sikerült zárni, jelesül 3. lettem egy négyezer fölötti indulós 5$-os turbo MTT-n, amivel 1718$-t kerestem. Volt is öröm, gondolhatjátok:) Végre megint összejött egy normálisabb eredmény, így Andikának SMS-ben megírtam, hogy készülhet az augusztusi egyiptomi útra:))) Ő éppen a munkatársnőivel Tasson kapcsolódott ki 3 napig, így Ádival voltunk csak otthon. Prsze Ádámnak is újságoltam másnap a jó hírt, hogy ahová tavalyelőtt óta annyira vágyik vissza, most ismét el fogunk utazni. Persze a gyerekkel madarat lehetett volna fogatni. Tényleg azt az utat emlegeti szinte minden héten.
Erre ugye jött a feketeleves: csak azt nem tudom mi lesz a vége. Azt meg pláne nem, hogy hogyan fogom egy 5 éves gyerkőcnek elmagyarázni, hogy miért nem tudunk utazni mégsem, ha tényleg nem fog összejönni.
Na csá.