Uppsz :-)

Hát banyek...

Több, mint három éve nem írtam egy sort se.
Sokat most se fogok :-D

Csak eszembe jutott macsek barátom blogját olvasva, hogy anno nekem is volt ilyen. Néhány bejegyzés született egykoron, de aztán történt valami... Nem ragozom, de nem egyszerű.
Viszont élünk még és ez a fontos! Béke és szeretet mindörökké .-) Mert az a fontos, ugye Ádika?

Csóközön a világnak!

Las Vegas...Dunaújvárosban:)

Legalábbis mi tisztára úgy éreztük magunkat csütörtök délután. De menjük egy kicsit visszább az időben.


Múlt hét kedd délután felhívott az idősebb bátyám, hogy este felugrana hozzánk, mert beszélni szeretne velem. Mondom, mi ez a fontos dolog, amit telefonban nem lehet megtárgyalni. De nem gondoltam tovább a dolgot. Este aztán, mire Ádival hazaértünk a fociedzésről, már nálunk volt. Azzal fogadott, hogy leszek e az esküvői tanúja? Mondom wtf? De persze, igent mondtam. Mivel még az időpontot nem fixálták le, abban maradtunk, hogy a dec. 15.-ei hétvége kivételével nekünk mindegy. Mikor elment a bratyó, Andi mondta, hogy ő zsigerből rákérdezett Attinál, hogy erre akar e megkérni engem:D Női megérzés:)

Lényeg, hogy másnap délelőtt felhívott Attila párja, hogy volt bent az anyakönyvi hivatalban, ahol megbeszélték az esküvő időpontját: november 29.-e, délután 15:30. Ok, akkor szabad leszek:) Hívtam Andit, aki erre nekem szegezte a kérdést, hogy nem megyünk el mi is? Mondom hová? Hát házasodni:D

Akkor várj, felhívom az anyakönyvezetőt. Rácsörögtem és megkérdeztem, hogy van e még hely Attiék után. Kérdi, hogy mire? Mondom, esküdnénk mi is:D De higgye el, nem telefonbetyár vagyok, tényleg időpont kellene… Akkor menjek be hozzá délután és megbeszéljük. Ok, akkor meló után nekiálltam keresni a születési anyakönyvi kivonatainkat. Nem volt egyszerű, de csak megleltem mindkettőt. Ádit eldobtam edzésre, én meg 5-kor berongyoltam a hivatalba. 10 perc alatt megbeszéltünk mindent, kitöltöttük a papírokat, én meg befizettem a postán a 3750 Ft díjat:) Andi persze délutános volt, így ő meg másnap délelőtt írta alá a papírokat (bár ez persze nem túl szabályos, de az anyakönyvezető- Zsuzsa- nagyon rugalmasan kezelt mindent). Kérdeztem is Zsuzsát, hogy mi ez a nagyfokú rugalmasság meg, hogy egy hét elég e manapság a bejelentés és az esküvő között. Azt mondta mindent meg lehet oldani, meg szerencsére a főnöke is ilyen rugalmasan áll hozzá mindenhez. Volt esküvőjük este 7-kor is, mert csak akkor ért rá az ifjú pár. Kell persze 30 nap kivárás, hátha meggondolja magát valamelyik fél, de majd ő ezt a jegyzővel megoldja. Kérdezte, hogy mi legyen a sürgősségi indok. Mondom, valami olyasmi, ami másoknál is bevált:D

Aztán persze eljött a csütörtök délután. Szépen kiöltöztünk mindhárman és elsétáltunk a hivatalba házasodni (wazz, mintha azt írtam volna, hogy leugrottam egy kiló krumpliért a zöldségeshez:D).

Mivel én voltam a bátyám tanúja, hát megkértem, hogy ő meg legyen az enyém:) Andinak az öccse volt, de persze megbeszéltük, hogy jön az öccse barátnője, meg Andi húga is. Szóltunk még a szülőknek és kb. ennyi.
Délután 3 körül aztán meg is érkeztünk a helyszínre. Azt gondoltuk, hogy majd egymás után lezongorázzuk a két esküvőt: Attiék kezdenek, hiszen úgyis megelőzött vagy 3 évvel:) Így Andi öccsének a barátnője elment Andi húgához, aki még épp a haját festette. Mondták, hogy 4-re itt lesznek, mire a mi esküvőnk kezdődik. Aztán persze sikeresen lemaradtak mindenről:DDD Merthogy az anyakönyvezető nem így gondolta. Szépen bementünk összesen 12-en az irodájába, aztán belecsaptunk a lecsóba. Termet nem kértünk, ennyi főre minek is:) A hölgy rendkívül aranyos volt, csak ajánlani tudom, ha valakinek házasodni támadna kedve:) Hihetetlen jó hangulatot teremtett, tökre közvetlen volt. Kezdésnek elmormolt egy Jim Morrison (!) idézetet. Attila kezdte lehúzni az ujjáról a gyűrűt mondván, hogy mégis csak úgy illik, hogy majd a szertartás alatt, amikor kell, ismét egymás újára húzzák. Mire az anyakönyvezető kérdezte, hogy gyűrű is lesz? Mert akkor megy és hoz egy szép kis tálkát:D És már robogott is a szomszéd irodába. Aztán jöttek az igenek szépen sorban, majd kb. negyed óra alatt végeztünk is:) A végén még azért csak bekapcsolt is egy kis halk zenét (bár azt mondta, hogy itt még azt sem lehet) és gyönyörű dolgokat mondott nekünk útravalóul az életre.

Mikor kijöttünk az irodából, a hallban felkapcsolta a villanyt és megkérdezte, hogy csináljon e rólunk pár csoportképet, hogy mindenki rajta legyen.:)
Mire épp szedelőzködni kezdtünk, épp befutottak a csajok és kérdezték Andit, hogy akkor most mi következünk e, meg Attiéknak már vége van? Hát kicsit sem röhögtünk Andival, mikor mondta a húgának, hogy erről már lekéstek:DDD

Aztán fogtuk magunkat és bevettük a kedvenc városi éttermünket, a Corsot, ahol aztán ettünk (és ittunk) egy kicsit. (Na jó, nem kicsit, de gyorsan felhívtam a főnököm, hogy másnap inkább mégse mennék dolgozni:D)

Így esett meg, hogy Törő-Moharos Andrea és Törő Zsolt 11 év együttélés után 2012. november 29.-én, délután 15:45-kor örök hűséget fogadtak egymásnak:)))

Éljen az ifjú pár!

És akkor pár kép (az esküvőről majd később, azok Attila gépén vannak):

Az ifjú pár:

Apja fia:

Ugye-ugye:)

Öcsivel, meg Virággal:

Al Capone:D

Hugival:

Vacsi:

Ugye milyen szép?:)

És a döntő bizonyíték:)))

A 6os

   Péntek délután Pestre voltam hivatalos. Jó tíz éve nem látott ismerősöm (ha meg nem sértem: barátom) email-ben talált rám, majd telefonos egyeztetést követően, du. 5-re (na jó, 15 perc késéssel) landoltam nála.

  Anno még megboldogult doktorandusz koromban hozott össze minket a sors: egy üzlet kapcsán találkoztunk, majd néhány éven át megszámlálhatatlan éjszakát beszélgettünk végig. Ha hajnali 2-3 felé egy kis trécselésre vagy netán evésre fájt a fogam, tudtam, kit kell felhívni. Ezzel ő is így volt:)

Volt úgy, hogy 4-kor csörrent a telefon: van-e kedvem vezetni egy kicsit. Mondom, speciel volna, de mit? Saab 9000 turbo-t. Naná:) Zsír volt, no meg vadi új.

Volt néhány jól bejáratott étterem Pest szerte, amit lecsekkoltunk. Megvoltak a törzshelyek is, ahol a steak ehető volt és bizton tudtuk, reggelfelé sem hajtanak el. Jó volt.

Sokat tanultam tőle és nem csak az üzlet okán. Rendkívül széles látókörű, jó humorú (wazze, annyit röhögni) képessége a kommunikáció terén leírhatatlan. Bár tőlem csak egy tizessel idősebb, a bölcsesség szikrái (és nem is kevés) már akkor szembetűnőek voltak. Azóta meg éppen tíz év telt el...

Előttem van az a néhány együtt megélt év. Világosan, élesen. Amit tanulhattam tőle, felejthetetlen.

(Mint például hogyan nyomjuk el a cigarettát:D)

   És most beszélgettünk. Azt hittem, úgy este 9 felé hazaérek. Aha. Hajnali 3-kor hívott Andi, hogy hol vagyok. Akkor lassan indultam már:) Jól esett az este. Beszélt, beszéltem, beszélgettünk. Sok mindenről. Bölcs volt, jó humorú, éles eszű. És azóta eltelt tíz év. Előnyére.

(És minden egyes hamutálban egy "elnyomóka" volt. Megint tanultam valamit:D)

  Nagy álma teljesülhetett. Ő sem gondolta volna, hogy 20 év után és, hogy így. Respect. MÚOSZ kártyájára 20 évvel ezelőtti fotót rakatott:)

Népszava
2009. december 24.

Ismét Hurghada:)

Május talán utolsó hétvégéjén végre megtört a jég. Jelesül ismét egy nagy létszámú verseny FT-jére sikerült jutnom, ahol aztán a HU-ig verekedtem magam. Játszom ezt az esti $3 rebuyt minden nap, mikor MTT-zek, de eddig még az FT nem jött össze sosem. Most szerencsére jól ment a játék, így azért panaszra okom nem lehet. Közel 4000 főn átverekedve magam a HU-ban dealt kötöttünk, így máris $4836 figyelt a számlámon:) Külön öröm, hogy épp a vasárnapi versenyen sikerült és nem hétközben, mert így bő egy ezressel több lett a vége, mint általában.

Akit érdekel a replay, az santos22 kolléga tolmácsolásában (itt is köszönet érte), az alábbi linken megnézheti (épp ma került ki a 4. rész):

http://www.onlinepokerhu.com/santos22_naploja/3-rebuy-videosorozat-1-resz

Bár idén tényleg nem terveztünk külföldi nyaralást, egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis Egyiptomban találtuk magunkat:) Történt, hogy a melóhelyen az egyik kollégám egy csütörtöki nap délelőttjén kérdezte, hogy 45k Ft-ért Egyiptomba menni az sok é? Mondom az lóf...sz, de hol láttál ilyen árat? E-mailt kapott egy ultra last minute útról ami éppen hőn szeretett Hurghadánkba szólt, mégpedig pont abba a szállodába, ahová tavaly szerettünk volna menni, de az akkor nem jött össze, mivel egy cseppet sokalltuk az árát. Így tavaly ugyebár az Ali Baba lett, de idén végre összejött a SeaGull is:) Egy cseppet mondjuk sok dolgunk lett hirtelen, mert 2 nap múlva, szombaton már repültünk is, de annyi baj legyen. Ádika meg persze szóhoz sem tudott jutni, úgy örült főleg, hogy most nem kellett a heteket-napokat számolnia visszafelé:)

Lényeg, hogy szombat délután már a hotelben is voltunk. Csak egy kis bibi volt az úttal mégpedig, hogy Jordániában is leszállt a repülő Aqabában, így 3,5 óra helyett több, mint 5 órás lett az út... Valahogy azért csak kibírtuk főleg, hogy odafelé egy zsír új Boing 737-800-as géppel utazhattunk, ami az eddigiekhez képest kb. luxus kategória.

Ádi persze most is jót aludt a repülőn:)

De persze élvezte is főleg, hogy oda- és vissza is 2-2 fel- és leszállásunk volt.

Jordánia:

Ez már Egyiptom:

  

SeaGull****:

   

 A szállodáról annyit, hogy spec. semmi kivetnivalót nem találtunk rajta. A legjobb az volt, hogy bent van Hurghada központjában, így nem kell esténként betaxizni, ha az ember bazározni akar. Ráadásul még a szobánk erkélye is az utcára nézett, amit egyáltalán nem bántunk, mert így az erkélyen bagózva is kuksizhattuk a forgatagot:) A szobánk hatalmas volt, egy francia és egy szimpla ággyal. A légkondi egész nap tette a dolgát, a hűtőbe meg szokás szerint minden nap tettek be fél literes vizet. A fürdőben mondjuk nem lehetne fogócskázni, de a célnak tökéletesen megfelelt. A takarítófiú némi 1 dolláros fejében még hajtogatott is ezt-azt a törölközőkből.

Kilátás a teraszról:

Mivel már harmadszor jártunk Hurghadában, sok újdonságot nem láttunk. Itt aztán tényleg nem változik semmi:) Ezek még mindig nagyon ráérnek. A rengeteg taxi, meg ún. iránytaxi még mindig megvan, az állandó dudálást sem tudják mellőzni. Sőt még az utca túloldalán lévő parkolóban is ott vannak mindennap ugyanazok az árusok kora délutántól éjfélig. A papíruszt áruló (balra van, ne keresd a képen), zöldségárus, mellette a sapkaárus, az autó takarásában a sk. faragott hangszereket áruló bácsika, és jobbra (szintén lemaradt) a cigiárus suhancok:

Speckó a cigisek majdnem lenyúlták egyik este a lóvénkat. A parkolóban este elég sötét van, mert oda már nem igen világítanak el az utcai lámpák. Mi persze ott sétáltunk át, mire az egyik srác igen agresszíven, tolakodva nyomkodta hozzám a kezében lévő karton cigit. Csak pár másodperc volt míg eltoltam a kezét, de azalatt simán kizippzározta az övtáskámat. Rá pár napra egy 10 éves forma kiscsaj kezében egy papírusszal tudta ugyanezt eljátszani, szerencsére megúsztuk mindkettőt. Persze nem ez a jellemző, csak jókat tudok mondani az egyiptomiak kedvességéről.

Andika itt már tunikában:)

A szálloda medencéi és strandjai is szuperek voltak. Az első pár napban a medencék vize egy kicsit hidegnek tűnt, de megszoktuk:)

A délutánokat rendre a csúszdákkal teli gyerekmedencében töltöttük, mert Ádi (is) remekül elvolt ott. Persze azért én is kipróbáltam néhányat:DDD

Zuhanyzók:

Az ott én volnék:)

Meg az is:)

A fagyikirály:

Zsupppppsz:

 Nem kicsit barna:)

 Önarckép1:

A másik medence:

A harmadik:

A hallban:

Ezt Ádi fotózta:

Van a szállodában két étterem, bár nagy különbséget nem tudtunk felfedezni köztük, ami a kaját illeti. Volt már választékosabb felhozatalban részünk, de éhen azért nem haltunk. Bár egyik este azért meglátogattuk a Pizza Hut-ot, hogy valami emberi kaját is fogyasszunk. A sütik azért még mindig fenomenálisak és a sör meg hideg:) Kell ennél több?

Megismerkedtünk egy szlovákiai magyar középkorú párral. Nem semmi fazonok:) Gréti és Barna a nevük és tisztára úgy beszélnek, mint Luca:) Egyik este a vacsinál Barna megjelent az asztalnál, tányérján 4-5 kiflivel és néhány db vajjal mondván, hogy ő most jól fog lakni:DDD Hát wazze, mi is nekiláttunk vajas kiflit vacsizni paradicsommal:) Hogy az milyen jól esett...

Nézzük akkor a beach-et. Abból is volt kettő: egy a nyílt vízen és egy mesterséges öböl. Helyet mindkettőnél lehetett találni, bár mivel 10-ig volt reggeli, így elég későn értünk oda. Nem vagyunk egy korán kelős típus:)

Ilyen az öböl:

És a másik strand:

Önarckép2:

Így azért el lehet lenni:

Andika napfürdőzik:

Ádi meg pancsikol:

A gyönyörű Vörös:

Ezt találtuk a vízben (meg egy ötöst is). Látszik, hogy sok az orosz errefelé:

Ők itt Gréti és Barna:

Azért az se semmi, hogy ők is pont ugyanúgy ULM-ben jöttek, mint mi. Nem szaroztak:) Csak nekik kicsit neccesebb volt elintézni, mert az utazási irodának csak egy bizonyos bankban lehetett befizetni a zsét, így ők még pénteken átruccantak kis hazánkba bankfiókot keresni. Azt hiszem, talán Salgótarjánban találtak is egyet:)

Komolyan mondom, ennyit már régen röhögtem, mint velük. Írtó aranyosak és remek a humorérzékük. Emellett megvettek minden bibazt, amit csak megláttak, hiszen kell az ajándék odahaza. Csak arra nem gondoltak, hogy abba az egy szem bőröndbe, amiben a cuccukat hozták, az a sok kacat már nem fog beleférni:) Így utolsó este bőröndvadászatra indultunk:) Meg ekkor cseréltette ki Barna az egy nap alatt (!!!) elromlott Rolexét az utcai árusnál:D Speciel kettőt vettek belőle 5 euróért... Szóval hihetetlen fazonok és mivel Ózdtól kb. 20 km-re laknak, így augusztusban, mikor megyünk a mamáékhoz, meglátogatjuk őket:)

A bazárokban:

A "luxus óra szaküzlet":

Persze mivel ők is füstölnek mint egy gyárkémény, és mivel már megvolt a második bőrönd, úgy gondolták, hogy hoznak haza némi dohányt. Vettek is vagy 10 kartonnal még Hurghadában. Hiába mondtam nekik, hogy a reptéren olcsóbb lesz, szépen telepakolták az új szerzeményt. Nehogy már maradjon némi szabad hely... Aztán persze a duty free-ben még olcsóbb volt, így vettek még vagy 20 kartonnal:) Persze mi is betáraztunk, de mi végül 18-nál megálltunk. Ezeket persze átlátszó nylon szatyorba teszik bele, így Ferihegyen (tudom-tudom, már nem ez a neve), mialatt a bőröndökre vártunk és én lóbáltam a 4 szatyornyi cigit egy cseppet megijedtem. Ugyanis eszünkbe sem jutott, hogy baj lehet ebből...

A bőröndökre várva akadt meg a szemem egy óriási táblán, amin az állt, hogy :"Vámszabályok". Mialatt olvastam, le is hervadt a mosoly az arcomról. Fejenként 200 szál cigit lehet behozni, így hármunkra vetítve az a 6-szoros mennyiség még nekem is egy kicsit soknak tűnt. Hoztam tehát egy kiskocsit és hanyagul rádobáltuk a 4 szatyrot, 3 bőröndöt, meg némi hátizsákot, ruhaneműt, majd széles mosollyal az arcunkon elsétáltunk az unatkozó vámosok mellett...

Itt még a hurghadai reptéren:

Irány a gép:

Itt meg már Ferihegyen, előtérben a kocsin a "megapakk":

Reméljük, jövőre újra Egyiptom:)