Május talán utolsó hétvégéjén végre megtört a jég. Jelesül ismét egy nagy létszámú verseny FT-jére sikerült jutnom, ahol aztán a HU-ig verekedtem magam. Játszom ezt az esti $3 rebuyt minden nap, mikor MTT-zek, de eddig még az FT nem jött össze sosem. Most szerencsére jól ment a játék, így azért panaszra okom nem lehet. Közel 4000 főn átverekedve magam a HU-ban dealt kötöttünk, így máris $4836 figyelt a számlámon:) Külön öröm, hogy épp a vasárnapi versenyen sikerült és nem hétközben, mert így bő egy ezressel több lett a vége, mint általában.
Akit érdekel a replay, az santos22 kolléga tolmácsolásában (itt is köszönet érte), az alábbi linken megnézheti (épp ma került ki a 4. rész):
Bár idén tényleg nem terveztünk külföldi nyaralást, egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis Egyiptomban találtuk magunkat:) Történt, hogy a melóhelyen az egyik kollégám egy csütörtöki nap délelőttjén kérdezte, hogy 45k Ft-ért Egyiptomba menni az sok é? Mondom az lóf...sz, de hol láttál ilyen árat? E-mailt kapott egy ultra last minute útról ami éppen hőn szeretett Hurghadánkba szólt, mégpedig pont abba a szállodába, ahová tavaly szerettünk volna menni, de az akkor nem jött össze, mivel egy cseppet sokalltuk az árát. Így tavaly ugyebár az Ali Baba lett, de idén végre összejött a SeaGull is:) Egy cseppet mondjuk sok dolgunk lett hirtelen, mert 2 nap múlva, szombaton már repültünk is, de annyi baj legyen. Ádika meg persze szóhoz sem tudott jutni, úgy örült főleg, hogy most nem kellett a heteket-napokat számolnia visszafelé:)
Lényeg, hogy szombat délután már a hotelben is voltunk. Csak egy kis bibi volt az úttal mégpedig, hogy Jordániában is leszállt a repülő Aqabában, így 3,5 óra helyett több, mint 5 órás lett az út... Valahogy azért csak kibírtuk főleg, hogy odafelé egy zsír új Boing 737-800-as géppel utazhattunk, ami az eddigiekhez képest kb. luxus kategória.
Ádi persze most is jót aludt a repülőn:)
De persze élvezte is főleg, hogy oda- és vissza is 2-2 fel- és leszállásunk volt.
Jordánia:
Ez már Egyiptom:
SeaGull****:
Kilátás a teraszról:
Mivel már harmadszor jártunk Hurghadában, sok újdonságot nem láttunk. Itt aztán tényleg nem változik semmi:) Ezek még mindig nagyon ráérnek. A rengeteg taxi, meg ún. iránytaxi még mindig megvan, az állandó dudálást sem tudják mellőzni. Sőt még az utca túloldalán lévő parkolóban is ott vannak mindennap ugyanazok az árusok kora délutántól éjfélig. A papíruszt áruló (balra van, ne keresd a képen), zöldségárus, mellette a sapkaárus, az autó takarásában a sk. faragott hangszereket áruló bácsika, és jobbra (szintén lemaradt) a cigiárus suhancok:
Speckó a cigisek majdnem lenyúlták egyik este a lóvénkat. A parkolóban este elég sötét van, mert oda már nem igen világítanak el az utcai lámpák. Mi persze ott sétáltunk át, mire az egyik srác igen agresszíven, tolakodva nyomkodta hozzám a kezében lévő karton cigit. Csak pár másodperc volt míg eltoltam a kezét, de azalatt simán kizippzározta az övtáskámat. Rá pár napra egy 10 éves forma kiscsaj kezében egy papírusszal tudta ugyanezt eljátszani, szerencsére megúsztuk mindkettőt. Persze nem ez a jellemző, csak jókat tudok mondani az egyiptomiak kedvességéről.
Andika itt már tunikában:)
A szálloda medencéi és strandjai is szuperek voltak. Az első pár napban a medencék vize egy kicsit hidegnek tűnt, de megszoktuk:)
A délutánokat rendre a csúszdákkal teli gyerekmedencében töltöttük, mert Ádi (is) remekül elvolt ott. Persze azért én is kipróbáltam néhányat:DDD
Zuhanyzók:
Az ott én volnék:)
Meg az is:)
A fagyikirály:
A másik medence:
A hallban:
Ezt Ádi fotózta:
Van a szállodában két étterem, bár nagy különbséget nem tudtunk felfedezni köztük, ami a kaját illeti. Volt már választékosabb felhozatalban részünk, de éhen azért nem haltunk. Bár egyik este azért meglátogattuk a Pizza Hut-ot, hogy valami emberi kaját is fogyasszunk. A sütik azért még mindig fenomenálisak és a sör meg hideg:) Kell ennél több?
Megismerkedtünk egy szlovákiai magyar középkorú párral. Nem semmi fazonok:) Gréti és Barna a nevük és tisztára úgy beszélnek, mint Luca:) Egyik este a vacsinál Barna megjelent az asztalnál, tányérján 4-5 kiflivel és néhány db vajjal mondván, hogy ő most jól fog lakni:DDD Hát wazze, mi is nekiláttunk vajas kiflit vacsizni paradicsommal:) Hogy az milyen jól esett...
Nézzük akkor a beach-et. Abból is volt kettő: egy a nyílt vízen és egy mesterséges öböl. Helyet mindkettőnél lehetett találni, bár mivel 10-ig volt reggeli, így elég későn értünk oda. Nem vagyunk egy korán kelős típus:)
Ilyen az öböl:
És a másik strand:
Önarckép2:
Így azért el lehet lenni:
Andika napfürdőzik:
Ádi meg pancsikol:
A gyönyörű Vörös:
Ezt találtuk a vízben (meg egy ötöst is). Látszik, hogy sok az orosz errefelé:
Ők itt Gréti és Barna:
Azért az se semmi, hogy ők is pont ugyanúgy ULM-ben jöttek, mint mi. Nem szaroztak:) Csak nekik kicsit neccesebb volt elintézni, mert az utazási irodának csak egy bizonyos bankban lehetett befizetni a zsét, így ők még pénteken átruccantak kis hazánkba bankfiókot keresni. Azt hiszem, talán Salgótarjánban találtak is egyet:)
Komolyan mondom, ennyit már régen röhögtem, mint velük. Írtó aranyosak és remek a humorérzékük. Emellett megvettek minden bibazt, amit csak megláttak, hiszen kell az ajándék odahaza. Csak arra nem gondoltak, hogy abba az egy szem bőröndbe, amiben a cuccukat hozták, az a sok kacat már nem fog beleférni:) Így utolsó este bőröndvadászatra indultunk:) Meg ekkor cseréltette ki Barna az egy nap alatt (!!!) elromlott Rolexét az utcai árusnál:D Speciel kettőt vettek belőle 5 euróért... Szóval hihetetlen fazonok és mivel Ózdtól kb. 20 km-re laknak, így augusztusban, mikor megyünk a mamáékhoz, meglátogatjuk őket:)
A bazárokban:
A "luxus óra szaküzlet":
Persze mivel ők is füstölnek mint egy gyárkémény, és mivel már megvolt a második bőrönd, úgy gondolták, hogy hoznak haza némi dohányt. Vettek is vagy 10 kartonnal még Hurghadában. Hiába mondtam nekik, hogy a reptéren olcsóbb lesz, szépen telepakolták az új szerzeményt. Nehogy már maradjon némi szabad hely... Aztán persze a duty free-ben még olcsóbb volt, így vettek még vagy 20 kartonnal:) Persze mi is betáraztunk, de mi végül 18-nál megálltunk. Ezeket persze átlátszó nylon szatyorba teszik bele, így Ferihegyen (tudom-tudom, már nem ez a neve), mialatt a bőröndökre vártunk és én lóbáltam a 4 szatyornyi cigit egy cseppet megijedtem. Ugyanis eszünkbe sem jutott, hogy baj lehet ebből...
A bőröndökre várva akadt meg a szemem egy óriási táblán, amin az állt, hogy :"Vámszabályok". Mialatt olvastam, le is hervadt a mosoly az arcomról. Fejenként 200 szál cigit lehet behozni, így hármunkra vetítve az a 6-szoros mennyiség még nekem is egy kicsit soknak tűnt. Hoztam tehát egy kiskocsit és hanyagul rádobáltuk a 4 szatyrot, 3 bőröndöt, meg némi hátizsákot, ruhaneműt, majd széles mosollyal az arcunkon elsétáltunk az unatkozó vámosok mellett...
Itt még a hurghadai reptéren:
Irány a gép:
Itt meg már Ferihegyen, előtérben a kocsin a "megapakk":
Reméljük, jövőre újra Egyiptom:)
3 megjegyzés:
Én mindig drukkolok mikor játszol, mert ha nyersz utazol, s ilyen fájintos utinaplót kapok a szurkolásért cserébe. :)
Szép, szép, de nekem tuti nagyon meleg. :) Egyébként meg hatalmas gratula a nyereményhez. :))
Lui! Akkor drukkolj csak szaporán! Ígérem, a következő beszámoló hosszabb lesz (csak ne szopatna így azóta...)
Gyöngyi! Hányszor mondjam még, hogy hiába van ott 38 fok, az itteni 30-nál ezerszer elviselhetőbb a levegő! Úgyhogy ne erre fogd:) Tessék szépen egyszer meglesni! Úgy emlékszem, macséknak is bejött.
Ja és köszi:)
Megjegyzés küldése