Nem, nem bolondultam meg, csak éppen úgy adódott, hogy a mai nappal (kedden) vége a melónak a hétre. Történt ugyanis, hogy tegnap este megcsörrent Andika telefonja és legnagyobb örömömre Arius barátom keresett. Mégpedig azzal, hogy volna-e kedvem ma focimeccset nézni? Na nem a tv-ben egy sör mellett, hanem a Debrecen-Lyon BL meccset. Mondom mikor kezdődik? Asszongya este 9-kor. Mondom neki, hogy akkor hányra érek majd haza Debrecenből? (Vivá foci- csak ennyire vagyok képben- nem röhögni!!!:)
Szóval úgy hozta az élet, hogy volna két jegye ma estére, ezt meg persze nem lehet kihagyni, így ma elmegyek életem második! focimeccsét megnézni élőben. Illetve bocs, a harmadikat. Voltam egyszer egy Dunaújvárosi Kohász Sportegyesület vs nemtomki meccsen még az ősidőkben, meg egy Vajta vs passz falusi rangadón. Ezek persze nemigen hagytak mély nyomot bennem, így ma este felfrissítem valamelyest a futballhoz való szakértésem egyes elemeit:) Na meg persze örülök, hogy Arius mesterrel is találkozhatok végre. Persze szabit vettem így ki holnapra, mert okulván a nemrégiben ugyancsak a Puskás Stadionban végighallgatott Depeche koncert után való hazajutás viszontagságából tuti, hogy hajnali 2 előtt nem érek haza. Azt meg amit Manó barátom épp ma művelt (lsd. a blogja: http://amanoba-theflop.blogspot.com/2009/09/hosszu-kesek-melobol-ejszakaja.html) nemigen csinálnám meg. Aztán felhívtam Andikámat, ő meg aszongya, hogy akkor már minek megyek csütörtök-péntek? Ő is otthon lesz (épp hosszú szabin van), így kivettem még két nap szabit. Folyt. köv. hétfőn, elvannak itt bent a melóhelyen nélkülem is. Kibírtak 8 hónapot, hogy nem dolgoztam, ez a pár nap már smafu.
Jut eszembe: október 15.-18.-ig Esztergomba megyünk, lefoglaltam a már kifizetett 3 éjszakát a Bazilika alatt panzióban (de hülye neve van).
Aztán október 26-30-ig őszi szünet lesz az oviban Ádikának, így azon a héten kénytelen leszek ismét szabin lenni:) December 23.-tól meg már nem is dolgozok, csak legközelebb 2010. február 1.én:)))) Merthogy van még 24 nap tanulmányi szabim a 6 vizsgára, azt is ki kell venni január végéig. Így lesz időm MTT-zni is, kell már egy kis lovetta, mert tavasszal visszamennénk Egyiptomba, nagyon bejött a hely. (Meg Ariusnak ígértem egy vízipipát, de több most nem fért be a bőröndbe).
Apropó még valami: azt talán még nem meséltem, hogy a nyaralás előtt kaptunk a Fejér megyei rendőrkapitányságtól egy levelet, amiben leírták, hogy mikor és hol parkoltam szabálytalanul, amiről fotó is készült és várjam a csekket. Hát kérem szépen meg is jött! Ha valaki mesélné tuti nem hinném el, pedig igaz: 50.000!!! forintra basztak meg! Kérdem én, hol tart már a világ? Nem magyaráznám sokat a történetet, legyen elég annyi, hogy a város egyik legnagyobb áruháza mellett lakunk, aminek 0!!! parkolója van, így mindenki a házunk előtt lévő parkolót használja ha épp bevásárolni megy. Így néha kénytelen vagyok olyan helyen megállni, ahol behajtani tilos tábla van, viszont felállok a járdára egy olyan helyre, ahol nem zavarom se a rakodást (merthogy nem vagyok az úton), se a járdán való közlekedést(mivel ez egy akkora "kiugró", hogy négy autó parkol rendszeresen egymás mellett). Na éppen itt fotóztak e megyeiek (hogy mi a faszt kerestek épp itt, azt nem tudom, biztos épp semmi komoly dolog nem történt semerre) és ha már eljöttek idáig, gondolom kirótták a max bírságot mindenkinek. A szomszédunk is aláfutott a dolognak, őt is ennyire vágták meg. Még annyi azért szerepelt a levelükben, hogy 5000 Ft-os illetékbélyeggel ellátott fellebezést írhatok az országos rendőrfőkapitánynak (igen, így csupa kisbetűvel) címzett levélben, aminek persze semmi értelme, így befizettem a kiírt 8 napon belül. Kapják be.
Csak azt nem értem (erről jutott eszembe), hogy hogyan üzemelhet egy 3 szintes áruház a város közepén úgy, hogy a környékén egy darab parkoló sincs kialakítva? Nincs erre valami szabályozás (tuti, hogy van)?
2009. szeptember 29., kedd
2009. szeptember 21., hétfő
Egyitom- epilógus
Kairót megjárván igen fáradtan, de hatalmas élményekkel teli értünk vissza a hotelba késő este. Persze egy gyors zuhany után irány az étterem, éhségünk csillapításához adott volt minden. Én speciel ettem szinte mindent ottlétünk alatt, bár azért nem ízlett minden. Ezzel semmi probléma nem volt, mindig akadt olyan kaja amivel jóllakott az ember. Vittünk Normaflore-t de főleg a 3 és fél éves kisfiunk miatt. Ő ivott minden nap, nem is volt baja, csak egyszer ment egy kicsit a hasa. Vettünk neki Antinal szirupot, ami kifejezetten gyerekeknek van és abból adtunk neki két napig, nem is volt baja többet. Engem csütörtök reggelre kapott el egy kicsit a dolog és mivel épp aznap délelőtt indultunk a szafarira, ezért bekaptam két szem Antinalt, nem is jött ki nagyon a dolog. Viszont sajna Andi a párom Kairó után, szombat reggelre elkapta rendesen:( Nem gondoltam, hogy épp a fáraók vizslatása után jön rá az átok, de hát így alakult. Lehet ebben a dologban valami:) Szombat reggel 5 órakor arra ébredt, hogy rohanni kell a wc-re és gyakorlatilag késő délutánig ez így ment fél óránként. Persze 2 Antinallal indította a napot, meg délután is bevett kettőt, de nem igen használt a dolog.
Én persze Ádám fiacskánkkal a medencében töltöttem a napot, de gyakran megnéztem hogy van a párom. Mivel nem akart javulni a dolog, gondoltam itt az ideje orvoshoz fordulni. Szerencsénkre Árpi, akivel megismerkedtünk, épp aznap délelőtt járt orvosnál, így élménybeszámolóját hallgatva eldöntöttem: irány a doki. Első nap az utazási iroda képviselőjétől kaptunk egy telefonszámot, amit felhívva egy magyar hölggyel meg tudtuk beszélni, hogy mi a probléma. Nagyobb baj esetén küldi az orvost a szállodába, de ha nincs akkora probléma, akkor autót küldd értünk. Persze a rendelőig kibírtuk a dolgot, így negyed óra múlva jött is egy kocsi egy helyi sofőrrel és elvitt Hurghadára egy magánrendelőbe. Ott egy szerényen berendezett szobában várt egy orvos, akinek elmondtam, hogy mi a probléma, majd miután megvizsgálta Andit, bekötött egy infúziót és belenyomott 3 ampulla gyógyszert. Az alatt a fél óra alatt, míg lefolyott az infúzió, a párom egyre jobban érezte magát, estére gyakorlatilag semmi nagyobb baja nem is volt. Adott még a doki 4 féle gyógyszert és elmondta, hogy miből mennyit kell bevennie. Két nap alatt el is fogyott az összes, addigra Andinak kutya baja nem volt. Persze megkérdeztem az orvost, hogy mit ne egyen-igyon. A lényeg, hogy halat és tojást semmiképpen se, valamint hideg italt, gyümölcsöt se ajánlatos, alkoholt meg egy napig ne fogyasszon. Andi ezt be is tartotta és valóban meg is gyógyult igen hamar. Bezzeg Árpi:) Másnap délelőtt épp a vízben lubickoltunk, mikor jön ám, hogy menjek már el vele az orvoshoz, mert (bár ugyanazt kapta mint Andi), neki visszajött a dolog. Mivel aznap este ők már jöttek haza, inkább kér még a dokitól valamit, mert ki tudja, hogy itthon mit adnának neki. Mivel nem nagyon beszél angolul, persze segítettem neki és elrongyoltunk a szálloda orvosához, aki minden nap du. fél 3-tól rendelt. Elmeséltük neki, hogy eddig mit kapott, de mikor ecseteltem, hogy Árpi vacsorára belakott halból, reggelire meg csak tojásrántottát evett, hát mit mondjak, a doki sírt a röhögéstől:) Szegény Árpi félreértette a másik orvost, úgy értette, hogy csak halat és tojást ehet... Kapott egy szurit az ülepébe, meg még egy fajta gyógyszert. Remélem attól rendbejött.
Még annyit, hogy nyugodtan ajánlom, ha valakinél előjön a fáraó átka, menjen nyugodtan orvoshoz, sokkal hamarabb rendbejön, mintha maga kezdené kikúrálni a dolgot. Sőt, még fizetni se kellett egyik dokinak se, csak legyen nálatok a biztosítás papír meg az útlevél. Mi azért adtunk 5$-t a dokinak, ez már belémrögzült szokás az itthoni viszonyok miatt. Persze örült neki nagyon, meg is köszönte rendesen. A kocsi megvárt minket és visszavitt a szállodába, egy óra alatt elintéződött a dolog.
Vasárnapra volt tervbe véve, hogy megyünk egy merülős túrára hajóval. A Dugongból egy srác jött ki a szállodához miután felhívtuk és lebeszéltük vele a dolgot. Mivel sajna Andi szombaton nem volt túl jól, így délután telefonon kénytelen voltam lemondani az utat. Tök normális volt a csaj, pedig már SMS-ben megkaptam, hogy reggel 7:40-re jön értünk egy autó és visz a kikötőbe. Életem első palackos merülése így elmaradt, de ami késik nem múlik, legközelebb megejtem. A három pár közül, akikkel megismerkedtünk, egyikük volt ilyen túrán. Őrsi azt mesélte, hogy felejthetetlen élményben volt része: első merülése alatt még delfin is úszkált mellette! A csaj szerint aki a merülést vezette, ez kb. akkora szerencse, mint a lottó ötös.
Bár mi szerdán repültünk csak haza, a hátralévő két napban már nem akartunk menni sehová, élveztük a szálloda szolgáltatásait, a medencék és a tenger vizét és persze újdonsült barátaink társaságát.
Minden este voltak programok egy felállított színpadon az egyik medence mellett. Színvonalát nem minősíteném, mert nem is az a lényeg, de gyakorlatilag telt ház volt mindig. Párok, csoportok, családok beszélgettek, iszogattak este 11-ig, míg tartott a program. Itt szívtam el életem első vízipipáját is újdonsült barátommal Őrsivel.
Hétfőn és kedden mi már be se mentünk ebédelni az étterembe, elég volt az egyik medence melletti bárban felszolgált snack étel: sültkrupli, valamilyen sült hús és saláta. Mivel egész nap áztattuk magunkat, a sörök, koktélok és üdítők mellé nekünk tökéletesen megfelelt.
Mi dollárt vittünk kp-ben és abból váltottunk be néhányszor 1-1 százast, hogy helyi pénz is legyen nálunk. A túrákat dollárban fizettük be és sok helyen (bazárban, taxiban sőt gyógyszertárban is) azzal fizettünk. Még itthon vettem apránként néhány pénzváltóban 1 dollárosokat, jó volt baksisnak, meg ha épp úgy jött ki az összeg és valaki nem tudott volna visszaadni.
Az ajándéknak szánt csecsebecsék java részét a Kleopátra nevű boltban vettük, ami a Sea Gull-al szemben található.
Bár hármasban bementünk egy bazárba is, ahol a fiatal arab srác nagyon kedves volt ugyan, de mégse tudtunk megalkudni a kiválasztott dolgokra, így egy jó fél óra után mosolyogva elválltunk. Nem úgy, mint utolsó este:
Újdonsült barátainkkal Zsolttal, Szilvivel és Őrsékkel a már ecsetelt iránytaxival berongyoltunk bazározni. A Kleopátrában kezdtünk, majd az alatta lévő boltban vettünk üdítőt meg cigit. A dohányosoknak egy jó tanács: utcai árustól ne vegyen senki se cigit, bármilyen márka is legyen az, hacsak nem a keleti határszélen lakik és szervezete már hozzászokott az ukrán torokcsikaró cigaretta utánzatokhoz:) A boltban vásárolt Marcinak, Davidoffnak semmi baja nem volt, sőt vettünk Viceroyt is, az se volt gáz. Az árak: V-4,25, M-9, D-9 egyiptomi font. Az utcán olcsóbb, de azóta is otthon van a polcon egy karton, vésztartaléknak jó lesz. Aztán sétáltunk visszafelé vagy egy órát, nézelődtünk, bár sok mindent nem vettünk. Mígnem Őrsiék elő nem hozakodtak azzal, hogy márpedig ők haza nem mennek vizipipa nélkül. És mivel én voltam a tolmács, így kineveztek bossnak, azaz alkudó embernek. Mondom ok, legyen ahogy akarjátok, de előbb vegyünk Antinalt, hogy hazaérve se legyen gondunk, ha valakit elkap a hasmars. A harmadik gyógyszertárben sikerült 1$-ért venni, addig 15 font alá az istenért se akartak menni. Volt ott egy arab fószer, aki nagyon barátságosan elbeszélgetett velünk, majd a patikából kifordulva betértünk az első szembejövő vízipipa boltba. Egy apró termetű arab fószer fogadott hetünket, hellyel kínált és már mutogatta is a portékáit. Választék az volt bőven és míg Őrsiék válogattak, szóba elegyedtem az eladóval. Megkérdeztem, hogy övé e a bolt, de ő csak- saját bevallása szerint- itt dolgozi (ez ki is derült miután fizettünk). Teával kínált minket, amit (csak hogy meg ne sértsük) el is fogadtunk Őrsivel, mit mondjak, nem bántuk meg. Isteni íze volt annyi szent, meg hozott hozzá egy nagy pohár hideg vizet is. Emberünk igazán kitett magáért, míg alkudoztunk, ajándékok tömkelegét dobálta be a pipa táskájába, csak hogy vegyünk nála valamit. Látszott rajta, hogy mennyire izgul, remegett a lába és annyira köhögött szegényke, hogy tényleg megsajnáltuk. Mondtam neki, hogy nyugodjon meg, még a végén elpatkol itt nekünk, de csak a ramadan viselte így meg. Mivel a lányok meg a kisfiunk megszomjaztak, kiugrottam a szomszéd kisboltba üdítőért. És láss csodát, kibe futottam itt is: a patikába megismert arab férfiba! Haverokként üdvözöltük egymást, majd megalkudtam egy kólára és egy ásványvízre. Persze 10 fontot akart, de miután sarkon fordultam, hogy otthagyom, odaadta 5 fontért a kettőt. Ez pont annyi volt, mint amennyiért a nagy áruházban adták, ott annyit olvasott le a gép. Asszem nem belőlem gazdagodott meg:) Miután kifordultam a boltból, ami pont a vízipipa üzlet mellett volt, a fószer csak jött utánam. Mikor meglátta, hogy hová fordulok be, csak annyit közölt, hogy akivel alkudozunk éppen, az az unokaöccse. Azt nem tudom, hogy valóban az e, de az eladó bőszen helyeselt. Ekkorra már mi is kedvwet kaptunk a vásárláshoz, így az eredetileg egy darab mellé még lőttünk kettőt, így végül nagy boltot csináltunk (neki). Kb. az általa mondott ár feléért vettük meg a cuccokat és mikor fizettem, a végén csak annyit mondott az eladó, hogy nem adnék neki és a családjának 1 dollárt? Szinte könyörgött szegény, én meg fel sem fogtam, hogy most ez mi is lehet, de persze adtam neki. Aztán hamar kiderült a dolog: indultunk is ki a boltból, mikor a patikából és a szomszéd boltból megismert fazon odalépett hozzá és szemünk láttára elvette tőle az összes lóvét amit fizettünk a pipákért. Hát itt értettem meg, hogy miért is kért egy kis pénzt még tőlem. Ha ezt tudom adtam volna még neki, annyira kitett magáért. Majd el felejtem: persze tőle is kapott Ádika ajándékot: egy sapkát, ami baromira jól áll neki:) Annyira jó fej volt az ember, hogy még egy iránytaxit is fogott nekünk és lebeszélte az utat vele. Hát így telt el az utolsó esténk, ami azt hiszem nem túlzás: a legjobb élményként lesz elraktározva mindannyiunk fejében:)
Másnap aztán 13:40-re jött értünk egy busz és vitt ki a reptérre. Egy arab fazon angolul elmondott néhány dolgot, hogy mire figyeljünk, aztán becsekkolás után mindenki elköltötte a reptéren a maradék egyiptomi fontját. Mi is vettünk még pár apróságot, elpöfékeltünk egy pár szál cigit és fél órával a kiírás előtt fel is szálltunk a géppel: irány Budapest! Hazafelé a gépen pörköltet szolgáltak fel tarhonyával, nem hiszem, hogy túl kellene ragozni mennyire jól esett a hazai koszthoz szokott gyomrunknak:)
Összefoglalva: remek nyaralás volt, jó társaság, kitűnő szálloda, messzemenőkik barátságos, kedves helyiek. Negatív élménnyel nem tudok szolgálni, minden úgy volt jó, ahogy volt! Már most eldöntöttük a párommal, hogyha összejön, jövő tavasszal ismét visszatérünk!
Én persze Ádám fiacskánkkal a medencében töltöttem a napot, de gyakran megnéztem hogy van a párom. Mivel nem akart javulni a dolog, gondoltam itt az ideje orvoshoz fordulni. Szerencsénkre Árpi, akivel megismerkedtünk, épp aznap délelőtt járt orvosnál, így élménybeszámolóját hallgatva eldöntöttem: irány a doki. Első nap az utazási iroda képviselőjétől kaptunk egy telefonszámot, amit felhívva egy magyar hölggyel meg tudtuk beszélni, hogy mi a probléma. Nagyobb baj esetén küldi az orvost a szállodába, de ha nincs akkora probléma, akkor autót küldd értünk. Persze a rendelőig kibírtuk a dolgot, így negyed óra múlva jött is egy kocsi egy helyi sofőrrel és elvitt Hurghadára egy magánrendelőbe. Ott egy szerényen berendezett szobában várt egy orvos, akinek elmondtam, hogy mi a probléma, majd miután megvizsgálta Andit, bekötött egy infúziót és belenyomott 3 ampulla gyógyszert. Az alatt a fél óra alatt, míg lefolyott az infúzió, a párom egyre jobban érezte magát, estére gyakorlatilag semmi nagyobb baja nem is volt. Adott még a doki 4 féle gyógyszert és elmondta, hogy miből mennyit kell bevennie. Két nap alatt el is fogyott az összes, addigra Andinak kutya baja nem volt. Persze megkérdeztem az orvost, hogy mit ne egyen-igyon. A lényeg, hogy halat és tojást semmiképpen se, valamint hideg italt, gyümölcsöt se ajánlatos, alkoholt meg egy napig ne fogyasszon. Andi ezt be is tartotta és valóban meg is gyógyult igen hamar. Bezzeg Árpi:) Másnap délelőtt épp a vízben lubickoltunk, mikor jön ám, hogy menjek már el vele az orvoshoz, mert (bár ugyanazt kapta mint Andi), neki visszajött a dolog. Mivel aznap este ők már jöttek haza, inkább kér még a dokitól valamit, mert ki tudja, hogy itthon mit adnának neki. Mivel nem nagyon beszél angolul, persze segítettem neki és elrongyoltunk a szálloda orvosához, aki minden nap du. fél 3-tól rendelt. Elmeséltük neki, hogy eddig mit kapott, de mikor ecseteltem, hogy Árpi vacsorára belakott halból, reggelire meg csak tojásrántottát evett, hát mit mondjak, a doki sírt a röhögéstől:) Szegény Árpi félreértette a másik orvost, úgy értette, hogy csak halat és tojást ehet... Kapott egy szurit az ülepébe, meg még egy fajta gyógyszert. Remélem attól rendbejött.
Még annyit, hogy nyugodtan ajánlom, ha valakinél előjön a fáraó átka, menjen nyugodtan orvoshoz, sokkal hamarabb rendbejön, mintha maga kezdené kikúrálni a dolgot. Sőt, még fizetni se kellett egyik dokinak se, csak legyen nálatok a biztosítás papír meg az útlevél. Mi azért adtunk 5$-t a dokinak, ez már belémrögzült szokás az itthoni viszonyok miatt. Persze örült neki nagyon, meg is köszönte rendesen. A kocsi megvárt minket és visszavitt a szállodába, egy óra alatt elintéződött a dolog.
Vasárnapra volt tervbe véve, hogy megyünk egy merülős túrára hajóval. A Dugongból egy srác jött ki a szállodához miután felhívtuk és lebeszéltük vele a dolgot. Mivel sajna Andi szombaton nem volt túl jól, így délután telefonon kénytelen voltam lemondani az utat. Tök normális volt a csaj, pedig már SMS-ben megkaptam, hogy reggel 7:40-re jön értünk egy autó és visz a kikötőbe. Életem első palackos merülése így elmaradt, de ami késik nem múlik, legközelebb megejtem. A három pár közül, akikkel megismerkedtünk, egyikük volt ilyen túrán. Őrsi azt mesélte, hogy felejthetetlen élményben volt része: első merülése alatt még delfin is úszkált mellette! A csaj szerint aki a merülést vezette, ez kb. akkora szerencse, mint a lottó ötös.
Bár mi szerdán repültünk csak haza, a hátralévő két napban már nem akartunk menni sehová, élveztük a szálloda szolgáltatásait, a medencék és a tenger vizét és persze újdonsült barátaink társaságát.
Minden este voltak programok egy felállított színpadon az egyik medence mellett. Színvonalát nem minősíteném, mert nem is az a lényeg, de gyakorlatilag telt ház volt mindig. Párok, csoportok, családok beszélgettek, iszogattak este 11-ig, míg tartott a program. Itt szívtam el életem első vízipipáját is újdonsült barátommal Őrsivel.
Hétfőn és kedden mi már be se mentünk ebédelni az étterembe, elég volt az egyik medence melletti bárban felszolgált snack étel: sültkrupli, valamilyen sült hús és saláta. Mivel egész nap áztattuk magunkat, a sörök, koktélok és üdítők mellé nekünk tökéletesen megfelelt.
Mi dollárt vittünk kp-ben és abból váltottunk be néhányszor 1-1 százast, hogy helyi pénz is legyen nálunk. A túrákat dollárban fizettük be és sok helyen (bazárban, taxiban sőt gyógyszertárban is) azzal fizettünk. Még itthon vettem apránként néhány pénzváltóban 1 dollárosokat, jó volt baksisnak, meg ha épp úgy jött ki az összeg és valaki nem tudott volna visszaadni.
Az ajándéknak szánt csecsebecsék java részét a Kleopátra nevű boltban vettük, ami a Sea Gull-al szemben található.
Bár hármasban bementünk egy bazárba is, ahol a fiatal arab srác nagyon kedves volt ugyan, de mégse tudtunk megalkudni a kiválasztott dolgokra, így egy jó fél óra után mosolyogva elválltunk. Nem úgy, mint utolsó este:
Újdonsült barátainkkal Zsolttal, Szilvivel és Őrsékkel a már ecsetelt iránytaxival berongyoltunk bazározni. A Kleopátrában kezdtünk, majd az alatta lévő boltban vettünk üdítőt meg cigit. A dohányosoknak egy jó tanács: utcai árustól ne vegyen senki se cigit, bármilyen márka is legyen az, hacsak nem a keleti határszélen lakik és szervezete már hozzászokott az ukrán torokcsikaró cigaretta utánzatokhoz:) A boltban vásárolt Marcinak, Davidoffnak semmi baja nem volt, sőt vettünk Viceroyt is, az se volt gáz. Az árak: V-4,25, M-9, D-9 egyiptomi font. Az utcán olcsóbb, de azóta is otthon van a polcon egy karton, vésztartaléknak jó lesz. Aztán sétáltunk visszafelé vagy egy órát, nézelődtünk, bár sok mindent nem vettünk. Mígnem Őrsiék elő nem hozakodtak azzal, hogy márpedig ők haza nem mennek vizipipa nélkül. És mivel én voltam a tolmács, így kineveztek bossnak, azaz alkudó embernek. Mondom ok, legyen ahogy akarjátok, de előbb vegyünk Antinalt, hogy hazaérve se legyen gondunk, ha valakit elkap a hasmars. A harmadik gyógyszertárben sikerült 1$-ért venni, addig 15 font alá az istenért se akartak menni. Volt ott egy arab fószer, aki nagyon barátságosan elbeszélgetett velünk, majd a patikából kifordulva betértünk az első szembejövő vízipipa boltba. Egy apró termetű arab fószer fogadott hetünket, hellyel kínált és már mutogatta is a portékáit. Választék az volt bőven és míg Őrsiék válogattak, szóba elegyedtem az eladóval. Megkérdeztem, hogy övé e a bolt, de ő csak- saját bevallása szerint- itt dolgozi (ez ki is derült miután fizettünk). Teával kínált minket, amit (csak hogy meg ne sértsük) el is fogadtunk Őrsivel, mit mondjak, nem bántuk meg. Isteni íze volt annyi szent, meg hozott hozzá egy nagy pohár hideg vizet is. Emberünk igazán kitett magáért, míg alkudoztunk, ajándékok tömkelegét dobálta be a pipa táskájába, csak hogy vegyünk nála valamit. Látszott rajta, hogy mennyire izgul, remegett a lába és annyira köhögött szegényke, hogy tényleg megsajnáltuk. Mondtam neki, hogy nyugodjon meg, még a végén elpatkol itt nekünk, de csak a ramadan viselte így meg. Mivel a lányok meg a kisfiunk megszomjaztak, kiugrottam a szomszéd kisboltba üdítőért. És láss csodát, kibe futottam itt is: a patikába megismert arab férfiba! Haverokként üdvözöltük egymást, majd megalkudtam egy kólára és egy ásványvízre. Persze 10 fontot akart, de miután sarkon fordultam, hogy otthagyom, odaadta 5 fontért a kettőt. Ez pont annyi volt, mint amennyiért a nagy áruházban adták, ott annyit olvasott le a gép. Asszem nem belőlem gazdagodott meg:) Miután kifordultam a boltból, ami pont a vízipipa üzlet mellett volt, a fószer csak jött utánam. Mikor meglátta, hogy hová fordulok be, csak annyit közölt, hogy akivel alkudozunk éppen, az az unokaöccse. Azt nem tudom, hogy valóban az e, de az eladó bőszen helyeselt. Ekkorra már mi is kedvwet kaptunk a vásárláshoz, így az eredetileg egy darab mellé még lőttünk kettőt, így végül nagy boltot csináltunk (neki). Kb. az általa mondott ár feléért vettük meg a cuccokat és mikor fizettem, a végén csak annyit mondott az eladó, hogy nem adnék neki és a családjának 1 dollárt? Szinte könyörgött szegény, én meg fel sem fogtam, hogy most ez mi is lehet, de persze adtam neki. Aztán hamar kiderült a dolog: indultunk is ki a boltból, mikor a patikából és a szomszéd boltból megismert fazon odalépett hozzá és szemünk láttára elvette tőle az összes lóvét amit fizettünk a pipákért. Hát itt értettem meg, hogy miért is kért egy kis pénzt még tőlem. Ha ezt tudom adtam volna még neki, annyira kitett magáért. Majd el felejtem: persze tőle is kapott Ádika ajándékot: egy sapkát, ami baromira jól áll neki:) Annyira jó fej volt az ember, hogy még egy iránytaxit is fogott nekünk és lebeszélte az utat vele. Hát így telt el az utolsó esténk, ami azt hiszem nem túlzás: a legjobb élményként lesz elraktározva mindannyiunk fejében:)
Másnap aztán 13:40-re jött értünk egy busz és vitt ki a reptérre. Egy arab fazon angolul elmondott néhány dolgot, hogy mire figyeljünk, aztán becsekkolás után mindenki elköltötte a reptéren a maradék egyiptomi fontját. Mi is vettünk még pár apróságot, elpöfékeltünk egy pár szál cigit és fél órával a kiírás előtt fel is szálltunk a géppel: irány Budapest! Hazafelé a gépen pörköltet szolgáltak fel tarhonyával, nem hiszem, hogy túl kellene ragozni mennyire jól esett a hazai koszthoz szokott gyomrunknak:)
Összefoglalva: remek nyaralás volt, jó társaság, kitűnő szálloda, messzemenőkik barátságos, kedves helyiek. Negatív élménnyel nem tudok szolgálni, minden úgy volt jó, ahogy volt! Már most eldöntöttük a párommal, hogyha összejön, jövő tavasszal ismét visszatérünk!
2009. szeptember 20., vasárnap
Tele van a f***om
Az egész PS-al...
Nem elég, hogy az A8-am nem tart ki az ellen A5-e ellen pre allinban, nem elég, hogy AA-om xKx floppon tolt allinban nem tart ki az ellen AK-ja ellen (turn K, river K!), nem elég, hogy 77-em nem tart ki az ellen AJ-ja ellen 6J7 floppon tolt allinban (turn 6, river J), még ki is esek 15.-nek a mai 10+1$-os freezoutrol 3350!!!! indulóból:(
Nem tudom mi a f***t kellene még csinálnom, hogy megszakadjon ez a sorozat...
Nem elég, hogy az A8-am nem tart ki az ellen A5-e ellen pre allinban, nem elég, hogy AA-om xKx floppon tolt allinban nem tart ki az ellen AK-ja ellen (turn K, river K!), nem elég, hogy 77-em nem tart ki az ellen AJ-ja ellen 6J7 floppon tolt allinban (turn 6, river J), még ki is esek 15.-nek a mai 10+1$-os freezoutrol 3350!!!! indulóból:(
Nem tudom mi a f***t kellene még csinálnom, hogy megszakadjon ez a sorozat...
2009. szeptember 18., péntek
Egyiptom 3. rész
Péntekre befizettünk egy kairói útra, így siettünk este a vacsival, aztán hajnali fél 3-kor már indult is a buszunk. Sikerült aludni vagy 3 órát, így gondoltam majd a buszon még rádolgozunk egy kicsit. Ádinak szerencsére nem jelentett gondot:
A szállodában kaptunk egy kis egységcsomatot, hogy ne haljunk éhen, útközben meg egyszer megálltunk kávézni. Itt sikerült a két db. vásárolt kávéból az egyikkel leöntenem egy túristát, nem volt őszinte a mosolya. Hozzátartozik a dologhoz, hogy hazafelé is egy pihenő volt, ott meg Ádika borította fel az egyiket:)
Azért reggelre csak elértük Kairót és elénk tárult a döbbenetes látvány.
Először lementünk egy kisebb piramisba egy kb. 30 méter hosszú, szűk, meredek bejáraton át. Bár ez nem volt díszítve, azért ott bent lenni elég fura élmény volt.
Azt hiszem a fejünk mindent elárul:)
A másik sír amit megnéztünk, egy díszítvett sír volt.
Egy óra szabadfoglalkozás következett. Sétáltunk (inkább rohantunk) a piramisok között és befizettük a beugrót a Nap bárka múzeumba, ami fejenként 100 helyi fontba került. Ezt találták meg az egyik nagy piramis mellett, döbbenet, hogy milyen jó állapotban vészelte át az elmúlt 5000 évet.
Így találták meg a bárkát:
Nézelődtünk még egy kicsit, majd irány a Szfinx.
Jéééé, egy Szfinx- mondá Ádi:
Azért közelebbről is megszemléltük.
Gyönyörű és érdekes volt, csak az a nagy tömeg ne lenne.
Egy gyors búcsú a látottaktól
és máris irány egy papíruszműhely, ahol az idegenvezető egy rövid bemutatótt tartott a papíruszkészítés mozzanataiból, majd a banda nekiállt vásárolni. Mi a hurghadai bazárban már vettünk egy legalább 2x1 méteres gyönyörű darabot, de az idegenvezető elmondása szerint az csak egy minőségi hamisítvány, mivel a papírusz ugyan eredeti, de nem művészek által kézzel festett kép van rajta, hanem egy nyomat. Mindegy, a szoba falán jól fog mutatni. Azért ha már itt voltunk, vettünk egy kb. A3-as méretű képet, ami éppen ugyanannyiba került (70$), mint a másik. Erről legalább elmondható, hogy művészek pingálták:)
Miután végeztünk irány a méltán világhírű kairói múzeum. Útközben még megálltunk egy étteremben, ahol már vártak a finomabbnál finomabb ételek. Ilyen jót az ottlétünk alatt nem ettem, mint ebben a kajáldában. Faszenen sütötték a húsokat, a köretek, saláták meg pláne isteniek voltak.
A kairói múzeum még a buszról:
Mivel ide se fényképezőt se kamerát nem lehet bevinni, ezért mindent a buszban hagytunk. Jobb is, mert két kapun is át kellett menni, motoztak is, sőt még a csomagokat is átvilágították. Legalább olyan szigorú volt az ellenőrzés mint a reptéren. Az idegenvezetővel caplattunk fél órát, néhány dolgot megmutatott meg mondott sok-sok érdekességet a látottakról és kaptunk szabad másfél órát. Momentán olyan fáradtak voltunk, hogy ennyi idő épp elég volt, de ide nagyon szívesen visszamennék. Egy hét is kevés lenne végigjárni a múzeumot, most azonban csak ennyi időnk volt rá. Azért sikerült megtalálnunk Tuthankamon arany maszkját, bár nem volt egyszerű a dolog.
Délután 4 óra felé elindultunk vissza a szállodába. Kairóban persze láttunk döbbenetes dolgokat: ahogy élnek, ahogy építkeznek, a mérhetetlen nagy szemetet mindenfelé, a csatornákban úszó szeméthalmok között fürdőző gyerekeket és a nagy szegénységet. De hát ez is (pontosabban EZ)Egyiptom.
Bár nem kis pénzbe került ez az egy nap (250$), felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Sajnos a luxori újabb egy napos túrát már nem vállaltuk be, de legalább lesz még miért újra elmenni Egyiptomba.
Folyt. köv. (A vizipipa vásárlás rejtelmei plusz még néhány adalék az összképhez, no és a hazaút.)
A szállodában kaptunk egy kis egységcsomatot, hogy ne haljunk éhen, útközben meg egyszer megálltunk kávézni. Itt sikerült a két db. vásárolt kávéból az egyikkel leöntenem egy túristát, nem volt őszinte a mosolya. Hozzátartozik a dologhoz, hogy hazafelé is egy pihenő volt, ott meg Ádika borította fel az egyiket:)
Azért reggelre csak elértük Kairót és elénk tárult a döbbenetes látvány.
Először lementünk egy kisebb piramisba egy kb. 30 méter hosszú, szűk, meredek bejáraton át. Bár ez nem volt díszítve, azért ott bent lenni elég fura élmény volt.
Azt hiszem a fejünk mindent elárul:)
A másik sír amit megnéztünk, egy díszítvett sír volt.
Egy óra szabadfoglalkozás következett. Sétáltunk (inkább rohantunk) a piramisok között és befizettük a beugrót a Nap bárka múzeumba, ami fejenként 100 helyi fontba került. Ezt találták meg az egyik nagy piramis mellett, döbbenet, hogy milyen jó állapotban vészelte át az elmúlt 5000 évet.
Így találták meg a bárkát:
Nézelődtünk még egy kicsit, majd irány a Szfinx.
Jéééé, egy Szfinx- mondá Ádi:
Azért közelebbről is megszemléltük.
Gyönyörű és érdekes volt, csak az a nagy tömeg ne lenne.
Egy gyors búcsú a látottaktól
és máris irány egy papíruszműhely, ahol az idegenvezető egy rövid bemutatótt tartott a papíruszkészítés mozzanataiból, majd a banda nekiállt vásárolni. Mi a hurghadai bazárban már vettünk egy legalább 2x1 méteres gyönyörű darabot, de az idegenvezető elmondása szerint az csak egy minőségi hamisítvány, mivel a papírusz ugyan eredeti, de nem művészek által kézzel festett kép van rajta, hanem egy nyomat. Mindegy, a szoba falán jól fog mutatni. Azért ha már itt voltunk, vettünk egy kb. A3-as méretű képet, ami éppen ugyanannyiba került (70$), mint a másik. Erről legalább elmondható, hogy művészek pingálták:)
Miután végeztünk irány a méltán világhírű kairói múzeum. Útközben még megálltunk egy étteremben, ahol már vártak a finomabbnál finomabb ételek. Ilyen jót az ottlétünk alatt nem ettem, mint ebben a kajáldában. Faszenen sütötték a húsokat, a köretek, saláták meg pláne isteniek voltak.
A kairói múzeum még a buszról:
Mivel ide se fényképezőt se kamerát nem lehet bevinni, ezért mindent a buszban hagytunk. Jobb is, mert két kapun is át kellett menni, motoztak is, sőt még a csomagokat is átvilágították. Legalább olyan szigorú volt az ellenőrzés mint a reptéren. Az idegenvezetővel caplattunk fél órát, néhány dolgot megmutatott meg mondott sok-sok érdekességet a látottakról és kaptunk szabad másfél órát. Momentán olyan fáradtak voltunk, hogy ennyi idő épp elég volt, de ide nagyon szívesen visszamennék. Egy hét is kevés lenne végigjárni a múzeumot, most azonban csak ennyi időnk volt rá. Azért sikerült megtalálnunk Tuthankamon arany maszkját, bár nem volt egyszerű a dolog.
Délután 4 óra felé elindultunk vissza a szállodába. Kairóban persze láttunk döbbenetes dolgokat: ahogy élnek, ahogy építkeznek, a mérhetetlen nagy szemetet mindenfelé, a csatornákban úszó szeméthalmok között fürdőző gyerekeket és a nagy szegénységet. De hát ez is (pontosabban EZ)Egyiptom.
Bár nem kis pénzbe került ez az egy nap (250$), felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Sajnos a luxori újabb egy napos túrát már nem vállaltuk be, de legalább lesz még miért újra elmenni Egyiptomba.
Folyt. köv. (A vizipipa vásárlás rejtelmei plusz még néhány adalék az összképhez, no és a hazaút.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
