Egyiptom 3. rész

Péntekre befizettünk egy kairói útra, így siettünk este a vacsival, aztán hajnali fél 3-kor már indult is a buszunk. Sikerült aludni vagy 3 órát, így gondoltam majd a buszon még rádolgozunk egy kicsit. Ádinak szerencsére nem jelentett gondot:


A szállodában kaptunk egy kis egységcsomatot, hogy ne haljunk éhen, útközben meg egyszer megálltunk kávézni. Itt sikerült a két db. vásárolt kávéból az egyikkel leöntenem egy túristát, nem volt őszinte a mosolya. Hozzátartozik a dologhoz, hogy hazafelé is egy pihenő volt, ott meg Ádika borította fel az egyiket:)
Azért reggelre csak elértük Kairót és elénk tárult a döbbenetes látvány.





Először lementünk egy kisebb piramisba egy kb. 30 méter hosszú, szűk, meredek bejáraton át. Bár ez nem volt díszítve, azért ott bent lenni elég fura élmény volt.


Azt hiszem a fejünk mindent elárul:)



A másik sír amit megnéztünk, egy díszítvett sír volt.




Egy óra szabadfoglalkozás következett. Sétáltunk (inkább rohantunk) a piramisok között és befizettük a beugrót a Nap bárka múzeumba, ami fejenként 100 helyi fontba került. Ezt találták meg az egyik nagy piramis mellett, döbbenet, hogy milyen jó állapotban vészelte át az elmúlt 5000 évet.




Így találták meg a bárkát:




Nézelődtünk még egy kicsit, majd irány a Szfinx.



Jéééé, egy Szfinx- mondá Ádi:

Azért közelebbről is megszemléltük.


Gyönyörű és érdekes volt, csak az a nagy tömeg ne lenne.

Egy gyors búcsú a látottaktól

és máris irány egy papíruszműhely, ahol az idegenvezető egy rövid bemutatótt tartott a papíruszkészítés mozzanataiból, majd a banda nekiállt vásárolni. Mi a hurghadai bazárban már vettünk egy legalább 2x1 méteres gyönyörű darabot, de az idegenvezető elmondása szerint az csak egy minőségi hamisítvány, mivel a papírusz ugyan eredeti, de nem művészek által kézzel festett kép van rajta, hanem egy nyomat. Mindegy, a szoba falán jól fog mutatni. Azért ha már itt voltunk, vettünk egy kb. A3-as méretű képet, ami éppen ugyanannyiba került (70$), mint a másik. Erről legalább elmondható, hogy művészek pingálták:)



Miután végeztünk irány a méltán világhírű kairói múzeum. Útközben még megálltunk egy étteremben, ahol már vártak a finomabbnál finomabb ételek. Ilyen jót az ottlétünk alatt nem ettem, mint ebben a kajáldában. Faszenen sütötték a húsokat, a köretek, saláták meg pláne isteniek voltak.

A kairói múzeum még a buszról:


Mivel ide se fényképezőt se kamerát nem lehet bevinni, ezért mindent a buszban hagytunk. Jobb is, mert két kapun is át kellett menni, motoztak is, sőt még a csomagokat is átvilágították. Legalább olyan szigorú volt az ellenőrzés mint a reptéren. Az idegenvezetővel caplattunk fél órát, néhány dolgot megmutatott meg mondott sok-sok érdekességet a látottakról és kaptunk szabad másfél órát. Momentán olyan fáradtak voltunk, hogy ennyi idő épp elég volt, de ide nagyon szívesen visszamennék. Egy hét is kevés lenne végigjárni a múzeumot, most azonban csak ennyi időnk volt rá. Azért sikerült megtalálnunk Tuthankamon arany maszkját, bár nem volt egyszerű a dolog.
Délután 4 óra felé elindultunk vissza a szállodába. Kairóban persze láttunk döbbenetes dolgokat: ahogy élnek, ahogy építkeznek, a mérhetetlen nagy szemetet mindenfelé, a csatornákban úszó szeméthalmok között fürdőző gyerekeket és a nagy szegénységet. De hát ez is (pontosabban EZ)Egyiptom.







Bár nem kis pénzbe került ez az egy nap (250$), felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Sajnos a luxori újabb egy napos túrát már nem vállaltuk be, de legalább lesz még miért újra elmenni Egyiptomba.
Folyt. köv. (A vizipipa vásárlás rejtelmei plusz még néhány adalék az összképhez, no és a hazaút.)