Mármint pókerben. Merthogy múlt csütörtök este 10-kor elindultam egy 1$-os rebuyos mtt-n, ahol is 540 playa esett egymásnak. Mivel épp cg-ztem, gondoltam menjen még egy ablak mellette. 3000 garantált verseny volt, a rebuyokkal és addonokkal összejött 2300, így +ev-s lett a dolog. A cg-t hajnali 3 körül már nagyon nem tudtam nyomni, így maradt az mtt. Csak addont vettem és reggel fél 4-re ft-re sikerült jutni, ahonnan hazaküldtem gyorsan 2 embert, de 6-nál iszonyatosan belassult a dolog. 2 ember kieséséhez két vakszint kellett, aztán 4-en nyomtuk még több mint 3 vakszinten át, mikoris sikerült kiesnem két partiban. Az elsőben AQ-val cummtam az ellen JJ-ja ellen A-os flop utáni allinben a riverre beeső J-nak köszönhetően, majd NV-on 74o-al floppolt két párom halt el a riverre beeső A-nak köszönhetően: 74KQA volt a board. Turnön már allin voltunk, azaz jókor ment be a zsé, de volt azért néhány outja... A végeredmény +183$ lett, aminek azért tudtam örülni, de igazán szép az első helyért járó 800 lett volna. Sebaj, ahoz képest, hogy ezer éve nem játszok MTT-t neten (se), nem rossz.
Voltam még lent egyszer cg-zni a klubban is és bár nagyon gyenge asztal volt (értsd: kevés volt a lé), azért csak sikerült egy tízest plusszban összeszedni. Pénteken lesz egy 10k sc garantált 600k-s verseny szülinapi alkalomból, arra le kellene menni...
Betegségem sikeresen legyűrtem egyébként, már megint mandulagyulladásom volt, idén immár másodszor. Remélem nem lesz több.
2008. november 19., szerda
2008. november 6., csütörtök
Két badbeat egy nap
Először is tegnap délután belázasodtam:( Hogy mit kaptam el, fogalmam nincs, ma délután lesz doki, majd megmondja. Dolgozni tuti nem jövök pár napig, bár most míg megírom eme rövid szösszeszenet, maradok.
A másikon viszont visítva röhögtünk Andival:) Merthogy székelykápit főzött a drágám tegnap délelőtt, majd délután ment dolgozni. Én ugyebár elbattyogok (szó szerint) Ádiért a bölcsibe, de valahogy lázasan nemigen kívántam a kaját. Ettünk pár falatot, aztán irány a fodrász, mert már be voltam jelentkezve, gondoltam nem mondom már le. Aztán beugrottunk még a boltba venni ezt-azt, majd fél 6 felé hazaértünk. Én meg egyre éhesebb lettem, de nemigen kívántam semmi nehéz kaját, hát gondoltam csinálok túróscsuszát. De nem ám csak a "főtt tésztára túró, meg tejföl" féleséget, hanem olyan igazit. Meg is főztem a tésztát, meg pirítottam szalonnát, amit aztán össze is kutyultam egy jénaiban, ahogy azt kell. Közben Ádika meglátván a kezemben a tejfölös flakont, addig nem hagyott békén, míg elé nem raktam egy tálkában, hogy befalhassa. Aztán még kettőt ráborítottam a tésztára, majd be a sütőbe. Ádi miután jól összemaszatolta magát, kijelentette, hogy jóllakott, mondom akkor irány fürödni. Gyors zuhany, öltözés pizsibe, majd irány a konyha és elő a farbával! Kopogott a szemem az éhségtől, ezért hát nekiálltam kiszedni a kaját. Mikoris feltűnt, hogy valami nem stimmel, aztán szép lassan beugrott: kihagytam a túrót a műből:( Wazze, ráborítottam fél kilót, majd újramelegítve a sütőt, pirítottam még fél óráig. Bár a végeredmény nem lett olyan szar, de csináltam már jobbat is:)))
Akkor lépek haza, délután irány a doki. Majd jelentkezem.
A másikon viszont visítva röhögtünk Andival:) Merthogy székelykápit főzött a drágám tegnap délelőtt, majd délután ment dolgozni. Én ugyebár elbattyogok (szó szerint) Ádiért a bölcsibe, de valahogy lázasan nemigen kívántam a kaját. Ettünk pár falatot, aztán irány a fodrász, mert már be voltam jelentkezve, gondoltam nem mondom már le. Aztán beugrottunk még a boltba venni ezt-azt, majd fél 6 felé hazaértünk. Én meg egyre éhesebb lettem, de nemigen kívántam semmi nehéz kaját, hát gondoltam csinálok túróscsuszát. De nem ám csak a "főtt tésztára túró, meg tejföl" féleséget, hanem olyan igazit. Meg is főztem a tésztát, meg pirítottam szalonnát, amit aztán össze is kutyultam egy jénaiban, ahogy azt kell. Közben Ádika meglátván a kezemben a tejfölös flakont, addig nem hagyott békén, míg elé nem raktam egy tálkában, hogy befalhassa. Aztán még kettőt ráborítottam a tésztára, majd be a sütőbe. Ádi miután jól összemaszatolta magát, kijelentette, hogy jóllakott, mondom akkor irány fürödni. Gyors zuhany, öltözés pizsibe, majd irány a konyha és elő a farbával! Kopogott a szemem az éhségtől, ezért hát nekiálltam kiszedni a kaját. Mikoris feltűnt, hogy valami nem stimmel, aztán szép lassan beugrott: kihagytam a túrót a műből:( Wazze, ráborítottam fél kilót, majd újramelegítve a sütőt, pirítottam még fél óráig. Bár a végeredmény nem lett olyan szar, de csináltam már jobbat is:)))
Akkor lépek haza, délután irány a doki. Majd jelentkezem.
2008. november 5., szerda
Jó kis hétvége:)
Merthogy lejutottam a klubba, meg upgrade-eltük a lakást...
Péntek este tíz felé, miután Andris barátom felhívott telefonon, hogy beindult a CG a klubban, erőt vettem magamon és lebattyogtam a pincébe. Hárman ültek az asztalnál, meg ment még valami verseny is egy asztalon. Nosza, bültem 4.-nek. Jobb szeretek sh-t játszani, így feküdt a dolog. Főleg, mikor néhány leosztás alatt kiderült az egyik fazonról, hogy nem számít neki a pénz, meg ráadásnak mata részeg.
Kaptam is mindjárt egy AA-t, amivel megnyomtam 2500-ig, persze barátunk adta. Floppon cb-call, turn szintén, river allin-call: muckolt egyet. Hamar jött a dupla, szó se róla. Emberünk persze azonmód rámszállt és le se szállt rólam reggel fél 5-ig, amit nemigen bántam, mivel azidő alatt benyakalt még három üveg bort, a játéka meg egyre kiismerhetőbbé vált.
Ahogy estek ki az emberek a versenyről, úgy töltődött fel az asztal, a végén 9-en toltuk. Sikeresen beleszaladtam egy AA-ba a királyaimmal de nem csüggedtem, jó volt az asztal. Főleg úgy, hogy hárman voltak, akiknek mit sem számított pár rongyos 100.000 forint:) Csak el kellett tőlük nyerni.
Végüli hajnalra netto 155k-val tértem nyugovóra, ami nem rossz 100/200-on:)
Aztán tervbe volt véve, hogy veszünk pár dolgot a lakásba és csinálunk egy igazi gyerekszobát Ádinak, ahol elfér minden kacatja és játszhat egész nap. Már pénteken vettünk is 2 db fiókos komódot neki (tök buli- ahogy mondja a drágaságom: színes, sok fiókos), aztán vasárnap felrongyoltunk a kikába, meg az ikeába és beszereztünk pár polcot, egy előszobaszekrényt, néhány színes dobozt. Mondjuk a Puntoval elhozni egy 2 méter hosszú dobozt nem volt egyszerű, de megoldottuk. (Ugye macs, az ember nem is gondolná mi minden fér bele egy autóba?)
Hétfőre kértem is egy szabadnapot és reggel, miután Ádit elfuvaroztam a bölcsibe, nekiálltunk. Este 7-re végeztünk is (na jó, volt némi segítség: Andi öccse- aki speciel asztalosnak tanul-, ő rakta össze az előszobaszekrényt. Fúrtam összesen 33 lyukat a falba, de az eredmény mindenért kárpótolt: Ádikát hazahozva a mamától este, már nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mit is fog szólni az ő kis birodalmához: új szekrények, polcok, meg persze színes dobozok telis tele a játékaival, plüssökkel, mesefigurák tömkelege a falon, a szoba közepén a kis asztalkája a székekkel- az egészből árad a vidámság:)
Nahát, azt az örömöt látni kellett volna, leírni úgy sem lehet:) Mondta ám egész este a magáét: "Tök jó!", meg "Az én szobám!" és hasonlókat. Nehéz is volt ágybaparancsolni, volt vagy 11, mire sikerült elaludnia, annyira izgatott volt a drága.
De azért Andika arcára is kiült az öröm, mikor végre estére készen lettünk: van már végre bútor az előszobában is (eddig nem sok volt), meg egy polc, rajta 4 doboz az apróságoknak, valamint két polc a nagyszobába is jutott, amikre végre rápakolhattuk a könyveket a szekrényből. Persze ezek mind-mind feldobják a lakást, végre lassan kész leszünk. Persze van még ötlet, csak egyenlőre a fedezet hiányzik hozzá, de ígérem, mindent megteszek az ügy érdekében:)
Ehhez az egész projekthez elengedhetetlen volt, hogy szerezzünk egy pincét, mert már nem fértünk el a sok használaton kívüli dologtól. Andikának sikerült a lehetetlen: kiderült, hogy a házban lakó barátnőjének akkora pincéje van, mint a nagyszobánk: hát mostantól ketten birtokoljuk. Le is cipeltük a nagyszobából a franciaágyat (miután darabokra szedtük), két babakocsit, meg a gyerekágyat (szintén darabjaiban). Máris nagyobb lett a hely az egész lakásban.
A mikulás partit meg már nagyon várjuk ám:) Csak egy dolog miatt vagyunk szomorúak, de azt úgyis tudják az érintettek:(
Péntek este tíz felé, miután Andris barátom felhívott telefonon, hogy beindult a CG a klubban, erőt vettem magamon és lebattyogtam a pincébe. Hárman ültek az asztalnál, meg ment még valami verseny is egy asztalon. Nosza, bültem 4.-nek. Jobb szeretek sh-t játszani, így feküdt a dolog. Főleg, mikor néhány leosztás alatt kiderült az egyik fazonról, hogy nem számít neki a pénz, meg ráadásnak mata részeg.
Kaptam is mindjárt egy AA-t, amivel megnyomtam 2500-ig, persze barátunk adta. Floppon cb-call, turn szintén, river allin-call: muckolt egyet. Hamar jött a dupla, szó se róla. Emberünk persze azonmód rámszállt és le se szállt rólam reggel fél 5-ig, amit nemigen bántam, mivel azidő alatt benyakalt még három üveg bort, a játéka meg egyre kiismerhetőbbé vált.
Ahogy estek ki az emberek a versenyről, úgy töltődött fel az asztal, a végén 9-en toltuk. Sikeresen beleszaladtam egy AA-ba a királyaimmal de nem csüggedtem, jó volt az asztal. Főleg úgy, hogy hárman voltak, akiknek mit sem számított pár rongyos 100.000 forint:) Csak el kellett tőlük nyerni.
Végüli hajnalra netto 155k-val tértem nyugovóra, ami nem rossz 100/200-on:)
Aztán tervbe volt véve, hogy veszünk pár dolgot a lakásba és csinálunk egy igazi gyerekszobát Ádinak, ahol elfér minden kacatja és játszhat egész nap. Már pénteken vettünk is 2 db fiókos komódot neki (tök buli- ahogy mondja a drágaságom: színes, sok fiókos), aztán vasárnap felrongyoltunk a kikába, meg az ikeába és beszereztünk pár polcot, egy előszobaszekrényt, néhány színes dobozt. Mondjuk a Puntoval elhozni egy 2 méter hosszú dobozt nem volt egyszerű, de megoldottuk. (Ugye macs, az ember nem is gondolná mi minden fér bele egy autóba?)
Hétfőre kértem is egy szabadnapot és reggel, miután Ádit elfuvaroztam a bölcsibe, nekiálltunk. Este 7-re végeztünk is (na jó, volt némi segítség: Andi öccse- aki speciel asztalosnak tanul-, ő rakta össze az előszobaszekrényt. Fúrtam összesen 33 lyukat a falba, de az eredmény mindenért kárpótolt: Ádikát hazahozva a mamától este, már nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mit is fog szólni az ő kis birodalmához: új szekrények, polcok, meg persze színes dobozok telis tele a játékaival, plüssökkel, mesefigurák tömkelege a falon, a szoba közepén a kis asztalkája a székekkel- az egészből árad a vidámság:)
Nahát, azt az örömöt látni kellett volna, leírni úgy sem lehet:) Mondta ám egész este a magáét: "Tök jó!", meg "Az én szobám!" és hasonlókat. Nehéz is volt ágybaparancsolni, volt vagy 11, mire sikerült elaludnia, annyira izgatott volt a drága.
De azért Andika arcára is kiült az öröm, mikor végre estére készen lettünk: van már végre bútor az előszobában is (eddig nem sok volt), meg egy polc, rajta 4 doboz az apróságoknak, valamint két polc a nagyszobába is jutott, amikre végre rápakolhattuk a könyveket a szekrényből. Persze ezek mind-mind feldobják a lakást, végre lassan kész leszünk. Persze van még ötlet, csak egyenlőre a fedezet hiányzik hozzá, de ígérem, mindent megteszek az ügy érdekében:)
Ehhez az egész projekthez elengedhetetlen volt, hogy szerezzünk egy pincét, mert már nem fértünk el a sok használaton kívüli dologtól. Andikának sikerült a lehetetlen: kiderült, hogy a házban lakó barátnőjének akkora pincéje van, mint a nagyszobánk: hát mostantól ketten birtokoljuk. Le is cipeltük a nagyszobából a franciaágyat (miután darabokra szedtük), két babakocsit, meg a gyerekágyat (szintén darabjaiban). Máris nagyobb lett a hely az egész lakásban.
A mikulás partit meg már nagyon várjuk ám:) Csak egy dolog miatt vagyunk szomorúak, de azt úgyis tudják az érintettek:(
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
