Először is tegnap délután belázasodtam:( Hogy mit kaptam el, fogalmam nincs, ma délután lesz doki, majd megmondja. Dolgozni tuti nem jövök pár napig, bár most míg megírom eme rövid szösszeszenet, maradok.
A másikon viszont visítva röhögtünk Andival:) Merthogy székelykápit főzött a drágám tegnap délelőtt, majd délután ment dolgozni. Én ugyebár elbattyogok (szó szerint) Ádiért a bölcsibe, de valahogy lázasan nemigen kívántam a kaját. Ettünk pár falatot, aztán irány a fodrász, mert már be voltam jelentkezve, gondoltam nem mondom már le. Aztán beugrottunk még a boltba venni ezt-azt, majd fél 6 felé hazaértünk. Én meg egyre éhesebb lettem, de nemigen kívántam semmi nehéz kaját, hát gondoltam csinálok túróscsuszát. De nem ám csak a "főtt tésztára túró, meg tejföl" féleséget, hanem olyan igazit. Meg is főztem a tésztát, meg pirítottam szalonnát, amit aztán össze is kutyultam egy jénaiban, ahogy azt kell. Közben Ádika meglátván a kezemben a tejfölös flakont, addig nem hagyott békén, míg elé nem raktam egy tálkában, hogy befalhassa. Aztán még kettőt ráborítottam a tésztára, majd be a sütőbe. Ádi miután jól összemaszatolta magát, kijelentette, hogy jóllakott, mondom akkor irány fürödni. Gyors zuhany, öltözés pizsibe, majd irány a konyha és elő a farbával! Kopogott a szemem az éhségtől, ezért hát nekiálltam kiszedni a kaját. Mikoris feltűnt, hogy valami nem stimmel, aztán szép lassan beugrott: kihagytam a túrót a műből:( Wazze, ráborítottam fél kilót, majd újramelegítve a sütőt, pirítottam még fél óráig. Bár a végeredmény nem lett olyan szar, de csináltam már jobbat is:)))
Akkor lépek haza, délután irány a doki. Majd jelentkezem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése