Ez egy európai szemmel is igen tetszetős városrész a tengerparton de épp ezért elég is volt belőle fél óra, inkább sétáltunk egyet a városban és benéztünk pár bazárba meg kajáltunk a M'c Donaldsben, mert mást egyenlőre nem vállaltunk volna be:)
A következő nap hasonlóképp telt, csak az esti bazározáshoz hozzánk csapódott egy fiatal pár is, így megoszlottak a taxiköltségek.
Ha már itt tartunk, a taxikról pár szó: kétféle eszközt lehet a magunkfajta túristákna kigénybe venni a távolságok lekűzdésére. Az egyik variáció, hogy beülünk egy rendes taxiba miután megalkudtunk az árról. Ez a drágább de komfortosabb változat, 20 egyiptomi fontért (cka 800 HUF) bárhová képesek elvinni az embert. Sokkal kalandosabb ennél, ha az ún. iránytaxik valamelyikét vesszük igénybe. Ezek 10-12 személyes kisbuszok, amik a városban és környékén fel-alá ingáznak egész nap és felvesznek bárkit bárhol, aki épp leinti őket. Ezeknek az átlagos koruk úgy 20 év körül van, koszosak, kopottak viszont olcsóbbak. Első utunk a városba épp ilyennel történt, mert a szállodából kilépve egy ilyen állt meg először. Hármasban beültünk a sofőr mellé, de azért nem volt őszinte a mosolyunk az út alatt:) Pár száz méterenként megállt a kocsi és felvett-kitett valakit. Ennyi arab fószerrel már rég utaztam együtt. Az egyik egy jó méteres sövényvágó ollóval szállt be mögénk, a másik egy két méteres vascsővel, míg egy harmadik fazon egy autó kipufogót szorongatott a hóna alatt:) Az utunk végén azért a sofőr adott Ádinak egy plüssfigurát ajándékba:)
Utolsó este is ilyennel mentünk be a városba, két magyar pár jött velünk. Már rutinos voltam, így letisztáztuk, hogy nem áll meg sehol útközben:) Egyszer mégis megtette mikor már bent voltunk a bazársoron, miután némi füst kezdett el gomolyogni az utastérben a sofőr válla mögül. Azt hittem kigyulladt valami a cigitől, de a csóka beszaladván egy boltba, kezében egy 1,5 literes vízzel tért vissza és felöntötte a hűtővíz tárolására szolgáló ballont a kocsiban, mivelhogy csak felforrt a hűtővíz:)
Fakultatív programok egész sorára be lehet fizetni akár az utazási irodánál még itthoz (persze ez drágább), akár kint. A mi első utunk egy tengeralattjáróra vezetett, amire a helyieknél fizettünk be a szállodában. Így cka 90 dollárba került szemben azzal a majd' 150-el, amennyi lett volna ha az iroda kinti emberénél fizetünk. Délelőtt 11-re jött egy kisbusz értünk a szállodába, majd miután még felvett néhány érdeklődőt más szállodáknál, elvitt Hurghada központjába, ahol a tengerparton volt egy szépen berendezett kiállítás a környék állatvilágáról.
Itt vártunk egy fél órát, mire a kikötőbe megjött értünk a hajó, ami kivitt a nyílt vízre egy telepített kis szigetre a tengeralattjáróhoz.
Átszálltunk a hajóról és irány a mélység:
Láttunk sok szép halat, meg egy fószer (bár tilos) kézből etette őket. Persze a túristáknak elsüllyesztettek egy hajót is, csak hogy legyen azért még némi látnivaló:) 25 méteres mélységben "cirkáltunk" egy órát, amiről persze tanúsítványt is adtak:
A következő programra amire befizettünk, egy ún. super safari volt. Csütörtök reggel jött értünk egy Land Crouiser jeep, amivel benyomultunk a sivatagba 30 km.-re megnézni egy "eredeti" beduin falut.
Útközben megálltunk egy órára egy központnál, ahol ezermillió (jó kis szám mi?) quad várta a túristákat. Ádikával nyeregbe pattantunk és nyomultunk a sivatagba vele háromnegyed órát. Na ez felejthetetlen élmény volt (neki is):)
Ne valami kis 50cm3-is gépet képzeljetek el: ezek masszív, bár nem tudom mekkora teljesítményű gépek voltak: iszonyat gyorsan lehetett velük repeszteni, már ha a viszonyok engedték. Sok helyen úgy dobált a homok, meg ugye Ádikát is vittem, hogy azért néha vissza kellett venni egy kicsit:) Lehetett volna némi plusz pénz fejében ilyenekkel is menni, de momentán az én ülepemnek a quad éppen elég volt:
Andi ezt nem vállalta be, addig hűsölt egy kicsit:)
Arab sofőrünk aztán kézbe vette a jeep kormányát és irány a beduin falu a sivatagban. Útközben egy szép helyen megálltunk egy kis pihire, mit mondjak, gyönyörű volt a táj.
Aztán azért csak elértük a végcélt:
Először ittun némi forró teát ami finom volt, bár a zacc a bögre alján meg maga a bögre sem volt túl bizalomgerjesztő:)
Idegenvezetőnk angolul mesélt egy csomó érdekes dolgot Egyiptomról, a sivatagban lévő 200 beduin faluban élők mindennapjairól és megnéztünk pár kunyhót. Az egyikben egy nénike sütött kenyeret, a másikban megmutogatták a beduinok által készített dolgokat, a harmadikban meg egy lány teveszőrből szőtte a táskákat. Érdekes volt, bár a kínai dömping azért itt is befigyelt (lsd. alant):)
Volt egy ásott kút is a faluban, amit a helyiek vagy 50 éve ástak, 20 éve még ebből itták a vizet, ma már csak a tevéket itatják belőle. Ez csak olyan 40 méter mély volt, de a legmélyebb a fószer szerint valamelyik beduin faluban majdnem 100! méter.
Persze ha már itt voltunk, tevegeltünk is egy kicsit. Mit mondjak, nem volt egyszerű a leszállás. Az indulás még csak hagyján, de mikor a két mellső lábára letérdel az állat,na akkor azt hittem menten pofára esek Ádival. Azért persze csak megúsztuk valahogy:)
Először Andi vállalta be a dolgot, ezen aztán mi férfiak is felbátorodtunk:)
Láttunk még dromedárt:
Csacsit:
No és némi teveszart:)
Ádival betámadtuk a WC-t (a képen a téglabodega), majd megmásztunk egy dombocskát a szebb kilátás reményében. Hát megérte annyi szent:) Míg Andika gyönyörködött a naplementében, mi Ádikával megkűzdöttünk a feljutással.
Aztán tálalták a vacsorát, volt némi zenés-táncos dzsembori, meg egy nagy távcsővel megszemléltük a Holdat és késő estére már újra a szállodában voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése