Péntek délután Pestre voltam hivatalos. Jó tíz éve nem látott ismerősöm (ha meg nem sértem: barátom) email-ben talált rám, majd telefonos egyeztetést követően, du. 5-re (na jó, 15 perc késéssel) landoltam nála.
Anno még megboldogult doktorandusz koromban hozott össze minket a sors: egy üzlet kapcsán találkoztunk, majd néhány éven át megszámlálhatatlan éjszakát beszélgettünk végig. Ha hajnali 2-3 felé egy kis trécselésre vagy netán evésre fájt a fogam, tudtam, kit kell felhívni. Ezzel ő is így volt:)
Volt úgy, hogy 4-kor csörrent a telefon: van-e kedvem vezetni egy kicsit. Mondom, speciel volna, de mit? Saab 9000 turbo-t. Naná:) Zsír volt, no meg vadi új.
Volt néhány jól bejáratott étterem Pest szerte, amit lecsekkoltunk. Megvoltak a törzshelyek is, ahol a steak ehető volt és bizton tudtuk, reggelfelé sem hajtanak el. Jó volt.
Sokat tanultam tőle és nem csak az üzlet okán. Rendkívül széles látókörű, jó humorú (wazze, annyit röhögni) képessége a kommunikáció terén leírhatatlan. Bár tőlem csak egy tizessel idősebb, a bölcsesség szikrái (és nem is kevés) már akkor szembetűnőek voltak. Azóta meg éppen tíz év telt el...
Előttem van az a néhány együtt megélt év. Világosan, élesen. Amit tanulhattam tőle, felejthetetlen.
(Mint például hogyan nyomjuk el a cigarettát:D)
És most beszélgettünk. Azt hittem, úgy este 9 felé hazaérek. Aha. Hajnali 3-kor hívott Andi, hogy hol vagyok. Akkor lassan indultam már:) Jól esett az este. Beszélt, beszéltem, beszélgettünk. Sok mindenről. Bölcs volt, jó humorú, éles eszű. És azóta eltelt tíz év. Előnyére.
(És minden egyes hamutálban egy "elnyomóka" volt. Megint tanultam valamit:D)
Nagy álma teljesülhetett. Ő sem gondolta volna, hogy 20 év után és, hogy így. Respect. MÚOSZ kártyájára 20 évvel ezelőtti fotót rakatott:)
Népszava
2009. december 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése