Las Vegas...Dunaújvárosban:)

Legalábbis mi tisztára úgy éreztük magunkat csütörtök délután. De menjük egy kicsit visszább az időben.


Múlt hét kedd délután felhívott az idősebb bátyám, hogy este felugrana hozzánk, mert beszélni szeretne velem. Mondom, mi ez a fontos dolog, amit telefonban nem lehet megtárgyalni. De nem gondoltam tovább a dolgot. Este aztán, mire Ádival hazaértünk a fociedzésről, már nálunk volt. Azzal fogadott, hogy leszek e az esküvői tanúja? Mondom wtf? De persze, igent mondtam. Mivel még az időpontot nem fixálták le, abban maradtunk, hogy a dec. 15.-ei hétvége kivételével nekünk mindegy. Mikor elment a bratyó, Andi mondta, hogy ő zsigerből rákérdezett Attinál, hogy erre akar e megkérni engem:D Női megérzés:)

Lényeg, hogy másnap délelőtt felhívott Attila párja, hogy volt bent az anyakönyvi hivatalban, ahol megbeszélték az esküvő időpontját: november 29.-e, délután 15:30. Ok, akkor szabad leszek:) Hívtam Andit, aki erre nekem szegezte a kérdést, hogy nem megyünk el mi is? Mondom hová? Hát házasodni:D

Akkor várj, felhívom az anyakönyvezetőt. Rácsörögtem és megkérdeztem, hogy van e még hely Attiék után. Kérdi, hogy mire? Mondom, esküdnénk mi is:D De higgye el, nem telefonbetyár vagyok, tényleg időpont kellene… Akkor menjek be hozzá délután és megbeszéljük. Ok, akkor meló után nekiálltam keresni a születési anyakönyvi kivonatainkat. Nem volt egyszerű, de csak megleltem mindkettőt. Ádit eldobtam edzésre, én meg 5-kor berongyoltam a hivatalba. 10 perc alatt megbeszéltünk mindent, kitöltöttük a papírokat, én meg befizettem a postán a 3750 Ft díjat:) Andi persze délutános volt, így ő meg másnap délelőtt írta alá a papírokat (bár ez persze nem túl szabályos, de az anyakönyvezető- Zsuzsa- nagyon rugalmasan kezelt mindent). Kérdeztem is Zsuzsát, hogy mi ez a nagyfokú rugalmasság meg, hogy egy hét elég e manapság a bejelentés és az esküvő között. Azt mondta mindent meg lehet oldani, meg szerencsére a főnöke is ilyen rugalmasan áll hozzá mindenhez. Volt esküvőjük este 7-kor is, mert csak akkor ért rá az ifjú pár. Kell persze 30 nap kivárás, hátha meggondolja magát valamelyik fél, de majd ő ezt a jegyzővel megoldja. Kérdezte, hogy mi legyen a sürgősségi indok. Mondom, valami olyasmi, ami másoknál is bevált:D

Aztán persze eljött a csütörtök délután. Szépen kiöltöztünk mindhárman és elsétáltunk a hivatalba házasodni (wazz, mintha azt írtam volna, hogy leugrottam egy kiló krumpliért a zöldségeshez:D).

Mivel én voltam a bátyám tanúja, hát megkértem, hogy ő meg legyen az enyém:) Andinak az öccse volt, de persze megbeszéltük, hogy jön az öccse barátnője, meg Andi húga is. Szóltunk még a szülőknek és kb. ennyi.
Délután 3 körül aztán meg is érkeztünk a helyszínre. Azt gondoltuk, hogy majd egymás után lezongorázzuk a két esküvőt: Attiék kezdenek, hiszen úgyis megelőzött vagy 3 évvel:) Így Andi öccsének a barátnője elment Andi húgához, aki még épp a haját festette. Mondták, hogy 4-re itt lesznek, mire a mi esküvőnk kezdődik. Aztán persze sikeresen lemaradtak mindenről:DDD Merthogy az anyakönyvezető nem így gondolta. Szépen bementünk összesen 12-en az irodájába, aztán belecsaptunk a lecsóba. Termet nem kértünk, ennyi főre minek is:) A hölgy rendkívül aranyos volt, csak ajánlani tudom, ha valakinek házasodni támadna kedve:) Hihetetlen jó hangulatot teremtett, tökre közvetlen volt. Kezdésnek elmormolt egy Jim Morrison (!) idézetet. Attila kezdte lehúzni az ujjáról a gyűrűt mondván, hogy mégis csak úgy illik, hogy majd a szertartás alatt, amikor kell, ismét egymás újára húzzák. Mire az anyakönyvezető kérdezte, hogy gyűrű is lesz? Mert akkor megy és hoz egy szép kis tálkát:D És már robogott is a szomszéd irodába. Aztán jöttek az igenek szépen sorban, majd kb. negyed óra alatt végeztünk is:) A végén még azért csak bekapcsolt is egy kis halk zenét (bár azt mondta, hogy itt még azt sem lehet) és gyönyörű dolgokat mondott nekünk útravalóul az életre.

Mikor kijöttünk az irodából, a hallban felkapcsolta a villanyt és megkérdezte, hogy csináljon e rólunk pár csoportképet, hogy mindenki rajta legyen.:)
Mire épp szedelőzködni kezdtünk, épp befutottak a csajok és kérdezték Andit, hogy akkor most mi következünk e, meg Attiéknak már vége van? Hát kicsit sem röhögtünk Andival, mikor mondta a húgának, hogy erről már lekéstek:DDD

Aztán fogtuk magunkat és bevettük a kedvenc városi éttermünket, a Corsot, ahol aztán ettünk (és ittunk) egy kicsit. (Na jó, nem kicsit, de gyorsan felhívtam a főnököm, hogy másnap inkább mégse mennék dolgozni:D)

Így esett meg, hogy Törő-Moharos Andrea és Törő Zsolt 11 év együttélés után 2012. november 29.-én, délután 15:45-kor örök hűséget fogadtak egymásnak:)))

Éljen az ifjú pár!

És akkor pár kép (az esküvőről majd később, azok Attila gépén vannak):

Az ifjú pár:

Apja fia:

Ugye-ugye:)

Öcsivel, meg Virággal:

Al Capone:D

Hugival:

Vacsi:

Ugye milyen szép?:)

És a döntő bizonyíték:)))