Áhoj

Rég jelentkeztem már, gondoltam írok pár sort...
Először is, Ádika szerencsére már túl van a betegségen, holnap két hét után újra mehet óvodába. Mert hogy tüdőgyulladása és hörghurutja lett szegénykémnek még két héttel ezelőtt. Soha ilyen beteg nem volt a drágám, három napig 40 fokos láza volt, mellette meg úgy sípolt a tüdeje, hogy majdnem kórház lett a vége. Első este tíz felé még az ügyeletre is berongyoltunk vele, mert egyszerűen nem tudtuk levinni a lázát 39,5 alá. Ennek a kis látogatásnak majdnem lincselés lett a vége... Tudni kell, hogy egy 60000-es lakosú megyei jogú város kórházának nincs pénze arra, hogy gyermek ügyeletet tartson fenn immáron évek óta. Így a felnőtt ügyeletre kénytelen vinni mindenki a gyerkőcét, ha épp muszáj orvoshoz menni. Nem vagyunk olyanok, hogy minden szarral orvoshoz rohangálnánk, de most úgy éreztük, hogy el kell vinni Ádámot, mert az ülőfürdő, vizes lepedő sem használt semmit. Persze az ajtó zárva, csengetni kellett. Egy fószer (az orvos) kinyitja az ajtót, majd az általunk illedelmesen elrebegett "Jó estét kívánok"-ra csak egy orra alatt odadörgölt valami "Hello" féle tellett tőle, majd előttünk bemenve a vizsgálóba, a válla felett hátrasandított valahová a fejünk felé. Mint pár másodperc után kiderült, egy mutatós órát figyelt a falon.
Persze Ádika nyakig bebugyolálva, fején sapka, csak a kis pofija látszott ki. Leültettem a vizsgáló asztalra, majd szépen elmondtam a dokinak, hogy mi a szitu és odaadtam neki egy papírlapot, amire felírtam még otthon, hogy délután milyen orvosságokat írt fel neki a gyerekdoki. Meg persze elmondtam, hogy tulajdonképpen azért jöttünk, mert nem megy le a gyerek láza, hiába adtunk már neki fél szem Algopirineket is, meg próbálkoztunk már mindennel.
Erre az orvos flegmán annyit mond, hogy: "Megkapott a gyerek mindent, amit kell!", meg "Különben is, szülőként fel kell készülni arra, hogy éjszakázni kell a gyerekkel, adjanak neki 6 óránként (anyád) lázcsillapítót!" Köpni-nyelni nem tudtam, mire még faramucibb dolgokkal kezdett bombázni: "Minek ilyen állapotban szegény gyereket kirángatni az ágyból, nem emlékeznek gyerekkorukban milyen rossz volt, mikor lázasan orvoshoz vitték magukat?"
Na én itt már totál kész voltam... Közben minduntalan az órát figyelte a falon jelezve, hogy mi mi a faszt keresünk itt éjnek évadján, mikor ő itt most épp ügyeletben kénytelen éjszakázni, mi meg megzavarjuk az ő pihenését???
Mondom neki, hogy elhiheti, hogy nem a gyerekkel akarunk kibaszni, épp elenkezőleg. (köcsög) Én csak mérnök vagyok, nem orvos, úgyhogy jobb lenne, ha a gyerekkel foglalkozna ha már egyszer úgy hozta a sors, hogy valami csoda folytán lőtt egy orvosi diplomát az ecserin.
Megkérdeztem, hogy mikor hozzam akkor az ügyeletre a gyereket, ha lázgörcsöt fog kapni? Mire ő: "Ha hajlamos lenne rá, akkor már kapott volna." Na itt eldurrant az agyam. Inkább nem írom le, hogy miket mondtam neki, de a flegma, lekezelő modora meg ez a pár perc alatt a száját elhagyó kioktató stílus kiverte a biztosítékot. Fogtam Andit meg a gyereket és inkább kimentem, metrt ha még 5 másodpercet maradnom kell, tuti betakarom az ürgét. Andi azért még visszament, hogy megkérdezze a nevét. Kérem szépen: a jó édes anyját ennek a köcsög bunkónak, akit úgy hívnak, hogy (dr.) Fenyvesi Béla!
Mint utóbb kiderült, egy sebészorvost(!!!) bírtak beosztani egy ekkora város éjszakai ügyeletére, hogy elláson kicsiket-nagyokat... Beszarás.

Más: az efélévi 6 vizsgámból pénteken előre sikerült abszolválni egyet (négyes lett), így vizsgaidőszakban már csak 5 vizsgát kell letennem és vége a sulinak. A következő félévben már csak egy diplomamunkát kell rittyentenem, lassan ki kell találnom, hogy miből is kellene írni...
Pókerügyileg semmi extra, vrsenyeket tolom a neten, de semmi komoly nem jön össze. A legnagyobb nyeremény most hétvégén volt 2/480 egy 2$ 1r1a versenyen, az hozott a konyhára 284 dolcsit. ITM-ek vannak, de tök mindegy, hogy big-vagy shortstackként jutok oda, maradandót nem sikerül alkotnom... Ami késik nem múlik, igaz?