Megérkeztünk:
Miután megjött minden utas, a buszon újabb kellemes meglepetés fogadott minket: az iroda kinti képviselője mindenkinek már a buszon kiosztotta az adott szálloda bejelentkezési lapját, így a kitöltéssel a hotelben már nem kellett bíbelődni. Respect. Az első megálló a reptértől a mi hotelünk volt, így 3 másik családdal együtt mi érkeztünk meg elsőként nyaralásunk helyszínére. A hotel már első pillantásra nagyon tetszett: impozáns, óriási hall, sok-sok meleg színnel, de mégsem hivalkodó, giccses. De erről majd később. A kövi jó dolog az iroda részéről, hogy az itthon beszedett ún. szerviz díjból egy apró összeget viszontláttunk, mégpedig egy borítékba rakva, amire az volt írva, hogy a londínernek adjuk oda, miután csomagjainkat elvitte a szobánkba. Persze ez is apróságnak tűnik, de ezek a sok pici plusz dolgok (főleg azoknak, akik először utaznak) gördülékenyebbé teszik a fárasztó utazás utáni bejelentkezési procedúra elviselését. A gond csak annyi volt, hogy bár az allincl. karszalagot egyből megkaptuk, szobát csak du. 2-kor voltak hajlandóak adni, ekkor pedig még dél sem volt… Ádika ekkor már egy icipicit nyűgös volt, de hát ki nem lenne az a hajnali 2 órai kelés és 3,5 órás repülőút után:D Fogtuk hát magunkat és betámadtuk az egyik éttermet a három közül. Jól teleettük-ittuk magunkat, majd fél 2 felé bepróbálkoztam a recepción a legkedvesebb (nincs is olyan) mosolyomat magamra öltve, de ismét nemleges választ kaptam. Ekkor került volna elő a kezemben tartott 10 dolcsis, hogy kicsit megpuhítsam emberünket, de annyira morcos volt, hogy erről inkább letettem. Mondván, ezt a fél órát már kibírjuk valahogy, jó lesz még a baksis akkor, ha szobacserét kell eszközölnünk. Így hát kivártuk a 14 órát, majd újra irány a porta: ekkor viszont egy érkező orosz csoport éppen előttünk betámadta azt, így több mint fél órába került, mire sikerült hozzájutni egy szobakulcshoz és 3 törölköző kártyához…
Az oroszokról csak annyit, hogy tényleg annyian vannak, mint az oroszok. Ami nem is lenne baj, hisz az is csak egy nemzet, ha nem lennének akkora bunkók, taplók, parasztok, mint amekkorák. De erről is majd később.
Gyorsan nekiindultunk megkeresni a 4302-es szobát, ami legnagyobb meglepetésünkre igencsak egyszerűen ment: a főépület melletti első épületben meg is leltük azt:) Így szerencsénkre- mint később kiderült- igen jó helyen és nem mellékesen gyönyörű kilátással sikerült szobát kapnunk. Mivel a magyar utazási irodák jellemzően nem a legjobb helyeket (finoman fogalmazva) foglalják, így valszeg a recepciós azt hitte, mi is az orosz csoporttal vagyunk. Vagy egész egyszerűen tényleg telt ház volt és ekkora mákunk volt. Végülis mindegy: nagy szoba, két külön ággyal (viszont mindegyiken 2 ember is simán elalszik), egy kinyitható kanapéval Ádinak, nagy fürdő-WC-vel és egy méretes terasszal. Bár a szoba tisztasága hagyott némi kívánnivalót maga után (értsd: basztak kitakarítani), de az ágyneműt és a törölközőket kicserélték. Ezt viszont másnaptól rendesen sikerült orvosolni, aznap meg szartunk az egészre, elvégre ilyen apróságon aztán tényleg nem akadunk fönn. Gyönyörködtünk inkább a kilátásban, meg némi pihi után betámadtuk a medencét. Aznap ha jól emlékszem még a kipakolás is elmaradt, megvártuk vele a másnapi takarítást.
Bekarikázva, hol laktunk:
És egy profi kép a főépületről:
A szobánk:
És a kilátás:
Folyt.köv.
3 megjegyzés:
A kilátás és a hely szép, de nekem túl meleg, úgyhogy én csak a beszámolódat élvezem :o)
Hidd el, sokkal elviselhetőbb, mint az itthoni 30 fok. Ezerszer kellemesebb, mint itthon szarrá izzadni magunkat:)
Arról nem is beszélve, hogy ott karnyújtásnyira a tenger, és a medencék, ami itthon a 30 fokban nem mindig adott :-D Sőt a tenger itthon elég ritkán adatik meg :-DD
Szép helyen voltatok Tuzsi nagyon! Mi is úgy tervezzük a következőt, hogy az egyik alapkövetelmény a sok és nagy medence/medencék.
Remélem jövőre :-)
Megjegyzés küldése