Állati hétvége

Mivel gyönyörű időre ébredtünk szombat reggel, gondoltunk egyet és elvittük Ádámot Pestre az állatkertbe. Képről sok állatot ismer már, mondja is rendre, hogy épp mit vél felfedezni egy fotón vagy a tv-ben. Kíváncsi voltam élőben mit szól pl. egy elefánthoz, mekkora szemeket mereszt majd rá:) Nomost az első állat amivel találkoztunk épp egy ormányos volt. Ádi mikor kiszúrta (nem volt nehéz), egyből nekiállt ilyesztgetni a csöppséget:))) Majd be...tam a röhögéstől. Sétálgattunk, csodáltuk a szebbnél szebb négylábúakat, madarakat, csúszó-mászókat, Ádi meg amikor épp nem volt kedve nézelődni, csak felült a nyakamba és úgy róttuk a kilómétereket.
Mondjuk azon egy cseppet meglepődtem, hogy egy 2 éves gyerektől is legombolnak több mint 1000 forintot, dehát valamiből etetni is kell az állatokat ugyebár. Viszont mikor odajöttek, hogy támogassuk az állatkertet és vegyünk valami újságot aranyárban, na őket elhajtottam a francba. 5 rugóért nézelődünk egy fél napot, majd még emellett adakozzak is. Az árakról csak annyit, hogy 2 deci buborékmentes vizet hozzánkvágtak 300-ért, egy csöpp fagyi meg 400-ba fájt. Persze enni-inni kell, úgyhogy egy napi kirándulásért nem is olyan sok az a 15k... Legközelebb a vidámparkba kell elmenni, megtetszett a kalózhajó, meg a szabadesős nemtommi... Még messziről is durva látvány volt, hát még ha rajta ül az ember.
Tegnap meg kimentünk anyósékhoz Kulcsra, Ádám imád ott lenni. Van egy tonna játéka a kertben, persze egyik se kell neki. Ellenben imád füvet nyírni, locsolni a slaggal, meg hasonló gyerekjátékokkal nyomulni. Olyan profin csinálja, hogy én se tudnám jobban:) Van egy emeleti szoba a házban, ahova csak egy külső, igen meredek lépcsőn lehet feljutni. Persze ott van minden szerszám, nekem meg szükségem volt erre-arra. Mentem is föl-alá elég sokat, mígnem az egyik lejövetelnél a lépcső alján landoltam:( A bal alkaromon a könyököm alatt most egy tenyérnyi helyen bőr egy szál se, ellenben szép meggypiros az egész, meg elég gusztusosan váladékozik. Persze az udvaron ücsörögtek a többiek akik csak annyit láttak, hogy Zsoltika nem éppen megfelelő pozitúrában jelenik meg a ház sarka mögül, mivel először csak két lábat pillantottak meg. A reakciót meg inkább nem is mondanám: úgy röhögött mindenki, hogy majd meg szakadt:) Még Ádám is a hasát fogta a nevetéstől, csak valahogy nekem nem volt kedvem röhögni a szitun.

Pókerügyileg sok dolog nem történik mostanság: neten 1-2 beülő mínusz után 1-2 beülő plusz, versenyen meg csak ITM sikerül kerülnöm, a végét valahogy mindig elcseszem. Viszont ha minden igaz, akkor péntek este lemegyek a klubba, 1 millió garantált verseny lesz, azt majd szépen megnyerem és már rendben is lesz minden.) Ha meg mégse, akkor végre cg-zhetek egy kicsit, az utóbbi időben ez se jött össze.
Bizonyára ismerős néhányotoknak, itt a klubbunk a pincében (köszönet a fotókért Para-Kovácsnak!):