Akkor hát íme: FHM live- 2007

Péntek 11-re sikerült indulásra készen állni, már csak Ádámot kellett elfuvarozni a nagyszülőkhöz, majd beugrani némi alkoholos és kevésbé bódító italféleségért egy helyi lerakatba és már megyünk is Győr felé. 2-re ígértük magunkat, úgyhogy egy cseppet bele kellett húzni, de (macsekkal való telefonos egyeztetést követően) pontban 2-kor beléptünk kedvenc győrújbaráti éttermünk- alis: Sarokház- kapuján. Már éppen ideje volt, ugyanis szilárd étel aznap még nem gurult le a torkunkon, úgyhpgy iziben rendeltünk is némi táplálékot. Ismerős arc csak a házigazdáé volt, de már ekkor éreztük, hogy nem akármi lesz ez a hétvége... Poolmanék is lassan befutottak, úgyhogy össze is állt a csapat.

Arra viszont se én, se párom (Andi- itteni nevén mandy) nem számított, hogy Vik első szava a sziasztok után imígyen fog hangzani: "Andi! Holnap játszol az elődöntőn!" Hát perszeeeee...- mondtuk mindketten, de hamar rá kellett jönnünk, hogy egyáltalán nem viccel. Ha játszani kell neki is, hát játszani fog. Kicsit ideges lett a lelkem (élő pókeres tapasztalata csupán 3 versenyre korlátozódott, amiből 1, azaz egy parti volt mindösszesen SNG), de mikor kiderült, hogy Manónéval kéz-a kézben erősítik a TheFlop 2-es csapatát, hamar megenyhült a drágám. (Igaz ez másnap az elődöntőn máér kevésbé volt elmondható róla: mint én is, ő is remegett az idegtől...)

Gyors ebéd, ismerkedés a csapattagokkal, majd irány a szállás. Lepakolás, pólók kiosztása (köszönet érte Viknek)- tisztára mint egy valódi CSAPAT. Lerongyoltunk a casinóba néhány verdával, de tul. képp időnk se nagyon volt belakni a helyet, máris kezdődött a verseny. Persze előtte azért Vik azért ránk parancsolt, hogy az első 4 vakszint tabu, aki kiesik az el lesz náspángolva... Azért én kis naívan azért megkérdeztem, hogy a nuttal se adhatok-hívhatok all-int??? Erre igazából konkrét választ ugyan nem kaptam tőle, de a félmosolyból a szája sarkában igen bölcsen arra következtettem, hogy talán ebben az esetben kivételt tehetek...

Akkor puszi a drágámnak és beültem a 10-es asztalhoz, kértem egy ásványvizet és próbáltam nyugodtnak látszani. 1000 induló zseton, 5/10 vakok- totál mintha otthon lennék a helyi klubban a hétvégi versenyen, akkor játszunk is úgy... Első szünetig sok minden nem történt. Ha jól emlékszem, amikor 15 perc után középső pozícióból találkoztam egy AK-al, nyomban emeltem is vagy 6BB-t. Bár a legtöbben lazán játszottak (tipikus: "Erre még bemegyek, hátha mákom lesz a floppon." szituk tömkelege volt eddig), ezt valahogy csak 2-en adták. Floban ott az A, meg még valami magas lap, akkor hát betpot, dobták mindannyian. És itt kezdett remegni a kezem, mikor húztam be magam elé megérdemelt nyereményemet... Azért kb 10 másodperc elég volt, hogy teljesen lenyugodjak, és nyomtam tovább az autofoldot. Szünetig volt még 3 AQ-m, amiből egyet flop után dobtam, kettőt meg vittem a flopon. Ha jól emlékszem kb. 1700-on álltam a pauzén, úgyhogy igen jól kezdtem magam érezni. 1 kieső volt már az asztalnál, azaz 0 ponttal már tuti nem távozom.

Szünet után egy partira emlékszem konkrétan, mikor feldupláztam: 44-et kaptam kézbe osztón, előttem 3-an limp úgyhogy én is. Jött még a SB is, a BB csekkelt, flop álomszerű: 247. Körcsekk. Az előttem ülő emel 300-at, én vissza 600-ig, többiek dobás. Srác all-in megy én meg gondolkodom kb. 1 percig, majd megadom: mutatja a 72-t, nem javult a 3 outjával...

Élvezem a játékot, lopkodom a vakokat is, mire CL-ként AT-et kapok (ezt utálom a legjobban...) BB-n (300/600-nál). Kisvak emel 1200-ig, akkor allin (dobd csak el, az én vakom nem eladó!). Gyerek (2. helyen áll éppen a maradék 3-ból) agytornázik, majd adja 44-el- paff neki 50/50...
Lényeg: flopban ott a 4-es, én meg búcsúzok 3.-ként.

A többiek viszont szuperül nyomták: első nap- első hely!!! Irány a vacsora, mert cseppet megéhezett a társaság...

folyt. köv.