Kicsi fiacskánk vasárnap volt 2 éves. Hogy repül az idő- hihetetlen... Még épp csak most született, most meg már igazi kis gézengúzzá cseperedett. Volt is ünneplés, sőt mindjárt kettő is. Szombaton hozzánk jöttek a nagyiék, meg mindkét bátyám, gyerekestül. Volt sok ajándék, torta, ami ilyenkor illik. Vasárnap meg kiugrottunk délelőtt a másik nagyiékhoz, lévén a másik tortát is be kell falni:) Ádám imád ott lenni. Egyrészt egész nap a szabadban lehet, másrészt -persze azért bizonyos keretek között- de azt csinálhat amihez éppen kedve szottyan. Kapott egy kis 3 kerekű bicajt, no arról le sem lehetett robbantani, bár az elektromos mocit azért csak elő kellett venni. Anyóssal mi meg felraktunk egy kondér halálszét bográcsban, enni is kell ugyebár. Én meg nekiálltam kocsit takarítani. Mivel hétágra sütött a nap, gondoltam nekivetkőzöm, mindezt délelőtt 11-kor voltam képes elkövetni. (A cicanaci ideje már lejárt, így macsek max. jövőre láthatjátok.) Ezzel nem is lett volna semmi baj, csak azzal nem számoltam, hogy délután 4-re fogok végezni- estére a hátam pecsenye pirosra sült. A halászlé viszont remek lett, a torta is fincsi volt és végre egész nap levegőn voltunk.
Póker nem sok volt, 1-2 verseny, semmi eredmény. Szerdán Grand Master 4. forduló, arra úgy néz ki, el tudok menni. Pénteken meg indul a mandula: csapatverseny!
Macs kolleginát meg nagyon sajnálom. Illetve úgy pontos, hogy őt sajnálom, azokat az embereket meg, akik így semmibe veszik a fáradozásait, csak lesajnálni tudom. Meg is értem, hogy ezek után elmegy a kedve az egésztől. (Csak halkan jegyzem meg: azért bízzunk!!! benne, hogy nem végleg.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése