Ez is eltelt...

Vissza a szürke hétköznapokba. Történt, hogy péntek délután eltoltuk a talicskát Tengelicre a Hotel Orchideába. A hely szép, közel- s távol semmi csak a természet. Legalább nem mozdulunk ki a hét végén, eszünk-iszunk, fürdünk, pihenünk. Végülis ez lett belőle, de csalódnom kellett. Lehet, hogy már nekem túl magasak az elvárásaim, de nem igazán jött be a hely. A gyerekmedence víze túl hideg volt, 10-15 perc után ki kellett jönnünk Ádámmal mert kezdett fázni a kicsikém. Volt még egy gyógyvizes medence, abba meg nem mehetett be a csöppség, meg egy úszómedence 180 mély vízzel... Szombat délelőtt ráadásul szegénykém akkorát esett a medence mellett, hogy azt hittem megáll a szívem, úgy megijedtem. A kis fejecskéje koppant akkorát, hogy még Andi is hallotta a másik medencében ücsörögve, pedig sokan voltak és nem volt éppen síri csend. Szerencsére kiheverte a drágám, délután meg mintha mi sem történt volna, menni kellett ismét locsizni. A kajától sem ájultunk el: elég szegényes volt a választék, szállodához ez nem méltó szerintem. Végülis nem haltunk éhen:) Vasárnap reggeli után haza is toltuk szépen a biciglit.
Ja és póker nem volt egy fia leosztás sem...

Este itthon pókeroltunk egy kicsit, de semmi nem változott- fél beülő mínusz lett a vége. Andimnak viszont jól megy mostanában (nem akarom elkiabálni). Sajna ma megy már délutánra dolgozni, a héten ketten leszünk délután otthon Ádival. Majd sétálunk nagyokat, remélem jó idő lesz.