Újabb este..

Röviden-tömören: 2 óra játék, mint tegnap. Eredmény siralmas +5$ meg +1,5Euro. Megint elment egy partiban a plusszom, aztán meg már nem sok akció volt az utolsó 20 percben, míg Andikám hazaért a melóból. Ma este újra nyomom, most legalább mégiscsak plusszosok (ha csak kicsik is) az esti partik.

Tegnap délután felhívtam az egyik havert, hogy otthon vannak ééé?- merthogy átrongyolnánk Ádival csevegni egy kicsit. A szót tett követvén Ádámot nagy nehezen felöltöztettem (hogy ez néha mekkora macera tud lenni:) aztán autóba vágtuk magunkat. Ezt mondjuk szereti a csöppöm, csak mostanság vigyázni kell a hirtelen kanyarvételekkel, merthogy sajna rendszeresen viszontlátunk mindent mikor hosszabb útra megyünk. Sikeresen abszolváltuk a majd' 3 kilométert, majd feltipliztünk a 3.-ra. Elég régen jártunk már a Béciéknél, pedig oltári jó fejek a nejével. Nem mellékesen meg van egy tündérszép kislányuk Panka, aki éppen 3 hónappal fiatalabb Ádámnál (a kis csitri:). Persze kellet vagy 5 perc mire újra összebarátkoztak és szépen el is kezdek játszani mindenféle tárggyal ami épp az útjukba került. Aztán egyszercsak előkerült egy játéktelefon. De nem ám a mostanság divatos mobil utánzat... Hanem a jó öreg fröccsöntött bakelitre hajazó változat, amin annak rendje és módja szerint az ujjunkat a lyukba dugva lehetett tárcsázni. Nahát ennek Ádám nem tudott ellenállni, magához kaparintva csak mondta a magáét: tárcsázott-hallózott-szövegelt egyfolytában. Persze egy idő után Pannának is megtetszett a dolog. Mármint megtettszett volna, ha Ádi nem gondolja úgy, hogy mostantól ez már az ő magántulajdonát képezi és nyista- ez már csakis őt illeti meg. Panka persze elkapta a kagylót és az ő kis picuri szájából csak úgy törtek elő a szebbnél szebb (persze többnyire max. csak a szüleinek érthető) szavak, mikoris Ádi megunván a dolgot- miszerint ezen most őneki akkor osztozni kellene?- akkora pofont adott szegény kicsi lánynak, hogy azt hittem leszáll a feje... Ahhoz képest amekkorát kapott igen hamar magához tért, fél perc visítás után megint harcba indult... Persze mikor újfent megismétlődött az imént leírt cselekvéssorozat csak megértette, hogy itt most őneki nem sok keresnivalója van. Így hát keresett hamar magának valami más elfoglaltságot:) És ez így ment vagy két órán keresztül. Mi persze jókat nevettünk a két csöppség metakomunikációján:) Hogy milyen aranyosak tudnak lenni ezek a csöppségek! Az i-re a pontot az tette fel, amikor Ádi fogta magát és szájon csókolta a csajszit- na itt lettünk totál készen. Míg eljöttünk ezt még megismételte egy párszor, úgy látszik hamar rájött, hogy ez nem is olyan rossz dolog:)