Néhány semmitmondó(?) gondolat- magamnak

Mivel szerencsére melóhelyemen 1-2 hónapja megoldódtak azirányú problémáim, hogy nem volt net hozzáférésem, nem telik el délelőtt, hogy ne olvasgatnám a floppot, meg persze néhány pókerrel kapcsolatos oldalt. Jó cikkek, építő kritikák, nagyszerű blogok stb. olvasgatása egyszerre felemelő és lehangoló. A tegnapi nap vs. ma délelőtt tipikusan ilyen. Tegnap benéztem a pókerarcokra, hátha iteo írt valamit az ausztriai versenyről amit megnyert pár napja. Hát mit is mondhatnék... Egy olyan leírást rikkantott ez a pimasz kölyök (bocs, ezt messzemenőkig csak jószándékból írtam), hogy vagy 20 percig ott voltam én is a helyszínen míg olvastam. Tisztára olyan érzésem volt, mint mikor a hozzám hasonló (régen versenyszerűen sportolt) sportszerető ember az Olimpiát nézi a tv-ben szurkolván a magyar versenyzőknek. Ott és akkor abban a néhány percben míg odaér valamelyik a csúcsra, körülöttem megszűnik minden. Én is ott vagyok, ott úszok, dobok, futok, lövök etc. a sportolóval, kicsit ő én vagyok, én ő vagyok és csak megyünk, csak megyünk, irány a cél- a GYŐZELEM, a dicsőség és akkor ott abban a pillanatban enyém is, mindannyiunké a győzelem, az öröm, ez a hihetetlen teljesítmény elismerése. Lehet, hogy ez a hasonlat egy kicsit túlzásnak tűnik, de én ezt így éltem meg, bár persze azért sántít egy kicsit a dolog, mivel az eredmény ekkor már ismert volt. De nekem, aki alig több, mint egy éve ismerkedett meg a pókerrel iteo leírása hasonló élményt jelentett. Egy kicsit ilyenkor az ember belegondol (bár lehet ez picit gyerekes) abba, hogy ő is lehet egyszer ott, nyerhet ő is, lehet belőle is JÓ játékos. Hiszen mindenki a pénzért kezdett el pókerezni, ez nem kérdés. Természetesen néhányan itt is odaérnek előbb-utóbb és ez így is van rendjén. Én a magam részéről játszom. Játszom mert megszerettem ezt a sportot (üzletet), játszom, mert kihívás, mert pénzt hozhat (hoz) és játszom mert olyan emberekkel ismerkedtem meg a póker által, akikért (nem túlzok) a fél karomat odaadnám. Többen tudják rólam (hehe), hogy mandy a párom, valamint 23 hónapja szülők lettünk. Dolgozunk mind a ketten, Ádám bölcsibe jár, más hobbink nemigen van. (Bár én speciel nagy horgász voltam, de az utóbbi időben hanyagolom.) Nekünk az utóbbi 1,5 évben a floppos társaság jelenti a barátokat, haverokat, azokat az embereket akikkel jól érezzük magunkat, akikkel bármikor, bárhol szívesen összejövünk, legyen szó pókerről vagy bármi másról. És bár az utóbbi időben (legnagyobb sajnálatunkra) sokkal rendszertelenebbek, ritkábbak lettek a találkozók, azért bízom benne, hogy az idei tavasz-nyár több összeröffenést fog hozni.
Erre ma elolvastam manó naplóbejegyzését. Majd még egyszer. (Nem azért, mert manó érthetelen dolgokat írna és nem is azért, mert velem van valami baj:) Egyszerűen úgy éreztem, hogy ezt a pár sort én írtam le. Igen, én is hasonló cipőben járok. Freerollokból összenyeregetett pár 10 dolcsi birtokában találtam rá a flopra (igaz macs de régen volt?- az OPHU tali után), szívtam magamba az új infókat, kinyomtattam és elolvastam mindent, ami akkoriban fellelhető volt. Játszottam CG-t 2/4 centen, majd 5/10-en, 10/20-on, 25/50-en. Rátaláltam a dunaújvárosi kemény magra, akikkel lenyomtam egy évet élő versenyeken (büszke is vagyok az összetett 3. helyezésre a 20 fordulós versenyen). Óriási élmények voltak a floppos élő talik, a győri FHM, a tavalyi szilveszter (hogy csak néhányat említsek:) DE! És sajna itt jön a de... Ez így a mai napig helyben járás. Neten a pár száz dolcsis BR birtokában heti 8-10 óra össz pókerezéssel eltöltött idővel ebből soha az életben nem lesz se komoly lóvé, se komolyabb élő verseny. Ehhez idő-idő-idő kell. (No meg pénz-pénz-pénz.) Az meg nincs. Egyik se. Totál igaza van manónak, én is így látom: vagy nyer az ember pár ezer dolcsit valamilyen versenyen majd abból építkezik, vagy eleve rendelkezik akkora tőkével, hogy játszhat egy kicsit komolyabb téten (NL50-hez elegendő BR-el úgy látom már lehet kezdeni valamit). Élőben se más a helyzet. Elindulok én is kisebb versenyeken, eredményeimet tekintve persze pluszban vagyok, valamint tolja az ember a NL200-as CG-t, de ez akkor is kevés. Így, ennyi időt rászánva biztosan. Jól jön havonta az a pár tízezer forint ami összejön, de kevés ahhoz, hogy komolyabb versenyekre eljusson az ember. 22-es csapdája. Több pénz, több idő- na ebből nincs sajna nekünk mostanság. Így egyenlőre marad a hobby, a játék, és marad a TÁRSASÁG. Pedig úgy érzem, hogy van a floppon néhány ember, aki ha rendelkezne a fentebb említett két tényezővel, tudna mit kezdeni magával. Amerre csak jártam kis hazánkban élőben játszani, szerénytelenül állíthatom eddig mindenhol megálltam a helyem. Persze a többség full hobby pókeres, tehát ez nem mérvadó, de éppen itt és tőlük (belőlük) lehetne- kellene stabilan hozni a pluszt. Csakhát...

Inkább el se olvasom miket zagyváltam össze fentebb, ez most kikívánkozott belőlem. Este természetesen megyek a NoIQ-ra szopni, hátha meglesz hó végén az 50 dolcsi (itt tartunk most). Sínuszgörbe napról napra, az eredméy erősen konvergál a 0-hoz, de legalább nem mínuszos. GL mindenkinek!